A buddhizmus és a nők

A buddhizmus és a nőkA Szabadító egy női istenség, és ugyanakkor egy nő, aki istenséggé lett. A nők szerepe a buddhizmusban gyakran alacsonyabb rendűnek tűnik a férfiakénál. Például Bölcsesség Holdja – a későbbi Szabadító – történetében a szerzetesek minden tétovázás nélkül őszintén azt tanácsolták neki, arra törekedjen, hogy következő életében férfiként születhessen újjá.

Ezt a nézetet más példák is tükrözik. Híres művében, a Bódhiszattva ösvényben, Sántidéva ezt írja: „Bár minden női lény férfivá válna!" Hogy az ilyen kívánságokat megértsük, vetnünk kell egy pillantást az ősi indiai körülményekre. A nők társadalmi helyzete rendkívül hátrányos volt. Teljes mértékben a férfiaktól függtek, és nagyon kevés szabadságuk vagy hatalmuk volt döntéseket hozni. A családi élet és a házimunka feladataihoz láncolva nem sok esélyük maradt a dharmához közel kerülni. Ilyen körülmények mellett sokkal kedvezőbb volt férfinak, mint nőnek lenni. Sántidéva természetesen nem tekintette alsóbbrendűnek a nőket, csak a nők helyzetét találta kedvezőtlenebbnek a szellemi gyakorlásra.

Azonban, ami egykor, a fennálló körülmények függvényeként érvényes volt, az nem sokat ér ma, ezen körülmények megszűntével. A valóságban – és ez napjainkban, ha lehet méginkább érvényes, mint valaha – a buddhizmus nem tesz különbséget férfi és nő között, mindkettőnek azonos szellemi adottságokat tulajdonít, és ugyanolyan képességeket a megvalósításhoz.

Férfi és nő: egyedi belső lehetőség

A szellemi fejlődés belső lehetőségének fogalma alapvető helyet foglal el a buddhizmusban. Mi több, úgy tartják, hogy minden okban benne rejlik a hatás lehetősége, mely nélkül ez a hatás soha sem tudna megnyilvánulni. Az olajat például azért lehet kinyerni a szezámmagból, vagy a vajat a tejből, mert ezek az összetevők, mint belső lehetőségek, eleve jelen vannak bennük. Ha nem így volna, a végtelenségig préselhetnénk a magot, vagy köpülhetnénk a tejszínt anélkül, hogy bármit is kinyernénk belőlük.

Az emberek azért képesek kijutni a nemtudás állapotából és elérni a felébredést, mert magukban hordják a felébredés lehetőségét, amely más néven a "tudat maga" vagy a "felébredés szíve." Valójában ez a lehetőség nem korlátozódik csupán az emberi világra. Egyetemes módon az összes lénynek sajátja, legyenek azok akár állatok, vagy éljenek bármi más létállapotokban, amelyekbe nincsenek végérvényesen bezárva. Mivel ezt a lehetőséget az összes lény birtokolja, nem tartozhat inkább a férfiakhoz, mint a nőkhöz.

A Felébredés Szíve

A felébredés szívét több jellemzője által határozzuk meg:

1. Lényege az üresség, amiből az következik, hogy felöleli a lények teljességét.

2. Rendelkezik a dharmatá vagy tathágata minőséggel, ami azt jelenti, hogy nemcsak egyszerűen üresség, hanem a felébredéshez szükséges erőt is magában hordozza, csakúgy, mint a virágmag az erőt a leendő virág színéhez, illatához, és egyéb tulajdonságaihoz. Így tehát ez a lehetőség közös minden lényben, mindenféle minőségbeli megkülönböztetés nélkül. Semmivel sem jobb az egyik lényben, mint a másikban.

3. Végezetül, minden lényt besorol a felébredés "fajába." Minthogy minden lényben megvan a felébredés lehetősége, meg is valósítják a felébredést, akárcsak a szegfű magja is képes valóságosan szegfűvé fejlődni, míg más virágfajták magjából soha sem lesz szegfű.

Ez a harmadik jellemző azt sugallja, hogy egy szunnyadó állapotból el lehet jutni az eredményig, valamint azt, hogy a szellemi gyakorlásnak értelme van. A felébredés szíve azonban önmagában nem elegendő a felébredés eléréséhez. Az igaz, hogy biztosítja az állandó okot, a mindig jelenlévő alapot, emellett azonban kedvező körülményekkel is kell társulnia. Egy „támaszra" van szüksége, amely a létezés egy bizonyos állapota, olyan mint az emberi létforma.

Az értékes emberi élet

Ugyanakkor, az emberi létmód önmagában szintén nem elegendő. Olyan életre van szükség, amely rendelkezik bizonyos számú feltétellel, amelyek nélkül a szellemi fejlődés lehetetlen volna. Tíz nélkülözhetetlen feltételt említenek: Öt személyes adottság: - emberi létforma, - olyan országban születni, ahol a dharma elterjedt, - az összes érzékszervvel rendelkezni, melyek lehetővé teszik a dharma megértését, - nem űzni olyan foglalkozást, mely ellenkezik a buddhista szellemiséggel, - a Három Ékkőbe (Buddha, Dharma, Szangha) vetett hit, Öt külső tényező: - egy buddhának meg kellett testesülnie a Földön, - tanítania kellett a dharmát, - tanításainak ma is élniük kell, - a tanításoknak ismertnek kell lenniük, - a tanok elterjesztését a tanítványok élő hagyományvonala kell, hogy támogassa.

Úgy tartják, ha valaki a felébredés szívére és az emberi létformára alapozva rendelkezik a fent említett feltételekkel, és erőfeszítést tesz a felébredés megvalósításáért, akkor biztos sikerrel fog járni. Érdemes megjegyeznünk, hogy Buddha ezt a megállapítást 2500 évvel ezelőtt tette, amikor a nők társadalmi helyzete – mint ahogy azt már korábban kifejtettük – a férfiakénál hátrányosabb volt. Ebben a környezetben Buddhának nem kellet tartania az emberek érzékenységétől, mindazonáltal ő a szellemi lehetőségek szempontjából nem tett különbséget férfi és nő között. Soha sem állította, hogy a felébredés lehetősége a férfiak számára lenne fenntartva, de azt igen, hogy bárki, (legyen az nő vagy férfi) aki erőfeszítést tesz a szellemi ösvényen, eléri a célt. Szellemi téren mindez a gyakorláson múlik. Ha valaki gyakorol, legyen nő vagy férfi, annak lesz eredménye. De ha nem gyakorol, nem fog eredményt elérni, akár férfi, akár nő az illető, még akkor sem, ha kedvező emberi létformával rendelkezik.