A Szabadító története

A Szabadító történeteTaranatha, a XVI. században élt, magas megvalósulást elért tudós láma írásaiban olvashatjuk, hogy a Szabadító (tib: Drölma, szkr: Tara) királylány volt az embervilágban, mielőtt istenség lett.

Története számtalan világkorszakkal ezelőtt kezdődött, a "Színes Fény" világban, ahol a Dob Szava Buddha élt. Ebben a világban egy királylánynak, akit Bölcsesség Holdnak hívtak, mélységes hite és odaadása volt e buddha iránt. A királylány sok éven át hatalmas felajánlásokat tett a buddhának és kíséretének, a szerzeteseknek.

Egy nap elhatározta, hogy leteszi a bódhiszattva fogadalmat a Dob Szava Buddha jelenlétében, azaz ígéretet tesz arra, hogy az összes élőlény javáért eléri a megvilágosodást. A szerzetesek megörültek elhatározásának, és annak érdekében, hogy tevékenységével minél több érdemet gyűjthessen, azt tanácsolták neki, hogy imádkozzon azért, hogy férfinak születhessen. Úgy gondolták, férfitestben nagyobb hasznára válhatna mind a lényeknek, mind pedig a tannak, mint nőalakban. Bölcsesség Hold, elgondolkozva szűklátókörűségükön, a dolgok végső természetének szempontjából válaszolt nekik:

Itt nincs férfi, nincs nő,
nincs én, nincs egyén, nincsenek osztályok.
"Férfi" és "nő" csupán elnevezés,
amit a zavaros tudat teremt e világban.

- Sokan követik az ösvényt férfitestben, és kevesen nőtestben – tette hozzá. – Ami engem illet, amíg a kényszerű lét köre ki nem ürül, én nőalakban fogom szolgálni a lények javát – ezt az ígéretet tette.

Szorgalmas gyakorlással végül elérte a végső igazság tapasztalatát. Miután istennővé vált, megszámlálhatatlan lényt vezetett a felébredés útjára.

Amikor egy ideig az elmélyülés egy bizonyos állapotában tartózkodott, amelyet "a lényeket a kényszer köréből szabadító elmélyülés"-nek hívnak, úgy vált ismertté, mint a Szabadító, vagy szanszkritul Tara. Azt mondják, ekkor számtalan lényt szabadított meg reggel és számtalan lényt este.

Egy másik világkorszakban, a Tökéletes Diadal korában, amikor A Lények Javát Teljesítő Buddha élt, a Szabadító az elmélyülés egy másik állapotát vette fel, hogy a lényeket megvédje a veszélyektől, félelmektől és ártó szellemektől. Ezt az elmélyülési állapotot "az ördögök feletti teljes győzelem elmélyülésé"-nek nevezik. Számtalan lény javát szolgálta úgy, hogy amint hívták, azonnal segítséget nyújtott. Tevékenységének gyorsasága miatt a "Gyors és Bátor" néven nevezték. Később, a Kezdettelen világkorszak idején, élt egy Makulátlan nevű szerzetes, aki megkapta az összes buddha együttérzésének a meghatalmazását. Ő lett az Oltalmazó, tibeti nevén Csenrézi (szkr: Avalokita). Az ébredés öt családjának buddhái különleges meghatalmazásban részesítették, ami azt idézte elő, hogy a Szabadító Tara megszületett a szívéből, azért, hogy a megjelenésnek e módján keresztül teljesítse a buddhák óhajait, és munkálkodjon a lények javára abban a világkorszakban. Más leírások erről úgy számolnak be, hogy a Szabadító az Oltalmazó könnyéből született meg. Ennek révén úgy is nevezik, hogy "A Világ Ura Leánya," vagyis az Oltalmazó Leánya.

A Szabadító, A Világ Ura Gyors és Bátor Leánya sok világkorszakon át szolgálta a lények javát úgy, hogy sokféleképp megjelenve, sokféle tevékenységet végzett el az elmélyülés különféle állapotaiban.

Ez a Szabadító története a megnyilvánulás birodalmában.

A Szabadító, ugyanúgy, mint az Oltalmazó, Potala tiszta országában tartózkodik, mindazonáltal egy saját tiszta országot is tulajdonítanak neki, amelynek a neve "A Türkiz Levelek Szép Rendje."