A sztúpa

A sztúpaAz Emlékpark legfőbb vonzereje a Sztúpa egész tájat uraló hófehér, impozáns épülete, mely aranyozott csúcsával már messziről felhívja magára a figyelmet. Jelenléte mélységes hatást gyakorol mindazokra, akik csak látják, illetve tiszteletüket fejezik ki iránta.

Őszentsége a Dalai Láma által elvégzett felszentelése óta, az évek folyamán számos megvilágosult mester szentelte meg, és számtalan jószándékú zarándok jókívánságainak ereje ivódott masszív testébe, mely a Buddhák megvilágosodott szellemét testesíti meg. A látogatók nem kerülhetik el, hogy e rendkívüli energia áldásos hatása alatt rátaláljanak itt a béke és nyugalom szigetére, mely menedéket nyújt a hétköznapi gondok és megpróbáltatások háborgó tengeréből idevetődőknek.

A kívánság ereje

Sztúpánk 1992-ben épült azzal a célzattal, hogy szellemi óriásunknak, a Nyugati Világ Megvilágosultjának dicsőségét hirdesse. Kőrösi Csoma egyike azon nagyjainknak, akikről manapság nagyon keveset tudunk. Emellett az a kevés is, amit hallottunk és tanultunk róla, alapjában félrevezető.

Általánosan az a nézet terjedt el róla, hogy sajnálatos tévedés volt részéről a magyarok eleit Közép- illetve Belső-Ázsiában keresni. Az Emlékparkot és az Emléksztúpát azzal a kívánsággal építettük, hogy ezen a tarthatatlan helyzeten változtassunk, és hozzájáruljunk, hogy népünknek ezen egyik legnagyobbja végre méltó megbecsülést nyerjen.

Tudvalevő, hogy a Sztúpa áldásos ereje a kívánságoknak rendkívüli erőt ad, és ezt mi is megtapasztaltuk. Kívánságunk nemcsak abban teljesült be, hogy Emlékparkunk nagy látogatottsága révén nagyon sokan szereznek hiteles ismereteket Csoma csodálatra méltó alakjáról, életútjáról és munkásságáról, hanem egy olyan, mindannyiunk számára váratlan, és felbecsülhetetlen horderejű eseményben is, amely alapjában új megvilágításba állította mindazt a munkát, amit nagy tudósunk, és az ő nyomában annyi kiváló kutató elvégzett őstörténetünk felderítése terén - hét évvel Sztúpánk megépítése után kazak és magyar kutatók megtalálták a magyarokat Ázsia szívében, és ezzel beteljesítették Kőrösink munkáját.

Magyar testvéreink, akik felkereséséért ő életét áldozta, valóban ott vannak, ahova ő igyekezett. A tiszta szellem diadala és dicsősége! Igaza volt tehát, és emberfeletti munkája végezetül meghozta gyümölcsét, mely mindannyiunk számára kimondhatatlan érték. Gyökereinket akarta feltárni és megmutatni nekünk, s ez most megvalósult. Köszönet érte neki, és az ő nyomdokaiban lépkedő minden nagyszerű kutatónknak!

Ősidők óta, a világon számos nagy megvilágosult mester rendelkezett olyan tudással, mely által elkerülhetővé váltak a háborúk, az éhínségek és a betegségek. Földünk történelme folyamán erre a célra sokféle módot fejlesztettek ki a világ különböző pontjain. A buddhista műveltségekben többek között a sztupák építése vált általánossá, melyek megalkotásához maga Buddha adott útmutatást.

A sztupákat megvilágosultak szent ereklyéivel, becses tárgyakkal s anyagokkal töltik meg, majd megszentelik, ami által azok hosszú időn át harmonikus környezetet teremtenek. Tibetben ez a hagyomány több, mint ezer évig élt, és a kínai megszállásig tartott. A tibeti történetírók feljegyzései szerint egészen addig nem voltak nagyobb háborúk, éhínségek, járványok.

Az ipari társadalmakban sok éve megfigyelhető Földünk meggondolatlan tönkretétele. Anyaföldünk tartalékait gyorsuló ütemben zsákmányolják ki, könnyelműen kifosztják, elszennyezik, és végezetül teljesen kimerítik. Sok helyütt kisebb és nagyobb háborúk dúlnak a világi vagy vallási hatalom megszerzéséért. A betegségek nyomában, melyekre már megtaláltuk a gyógyírt, újfajta, még hevesebb fertőző betegségek ütik fel fejüket, és kérdéses, megtaláljuk-e az ellenszerüket. Ez az ember által eszközölt hanyatlás olyan hellyé teszi bolygónkat, amely nem biztonságos többé, és egyre kevésbé alkalmas az élet számára. A rombolás ugyanakkor akadályoz minden olyan kezdeményezést és törekvést, melynek célja a világbéke, a harmónia elérése és az emberiség fennmaradása.

Őszentsége a Dalai Láma a környezetért vállalt felelősségünkről

Mint tudjuk, a béke és az élet fennmaradása Földünkön veszélybe került az ember olyan tevékenységei révén, melyek nélkülözik a humanitárius értékek iránti elkötelezettséget.

A természet és a természeti erőforrások rombolása tudatlanságból, mohóságból és a földi élet tiszteletének hiányából fakad. Őseink a Földet gazdagnak és bőkezűnek tekintették, és az is.

A Földet a múltban sokan kimeríthetetlennek gondolták, ami, ma már tudjuk, csak akkor igaz, ha vigyázunk rá. Nem nehéz megbocsátani a múlt tudatlanságból fakadó környezetrombolását. Ma azonban, hatalmas mértékben megnövekedett ismereteink birtokában létfontosságú, hogy etikailag újra megvizsgáljuk örökségünket, azt, hogy miért vagyunk felelősek, és mit adunk tovább az eljövendő nemzedékeknek.

A mostani nemzedék nyilvánvalóan kulcsfontosságú. Napjainkban lehetséges a globális kommunikáció, ám ennek dacára gyakrabban kerül sor konfrontációra, mint értelmes párbeszédre. A tudomány és technika csodáinak áldását ellensúlyozzák, vagy talán méginkább elnyomják a folyamatos tragédiák: a világ egyes részein emberek éheznek, állat- és növényfajok halnak ki. A Föld ritka és egyedi természetes környezeteit, állatokat és növényeket a jövő nemzedékek talán már nem is láthatják. Mindezért felelősek vagyunk. Megvannak az adottságaink és a képességünk a változtatásra. Cselekednünk kell, mielőtt túl késő.