A Tanító

A TanítóA belső tanító

A Belső Ösvény tanításai szerint számtalan ember elérte a megvilágosodást, de senki sem önmagában, hanem mindenki egy tanító segítségével. Az Ösvényen mindig két tanító van, egy belső és egy külső.

A belső tanító mindenkinek az elméjében jelen van, mint a saját eredeti tiszta elméjének, más néven saját igaz természetének a tanító és útmutató tevékenysége. Önmagunk igaz természete, az eredeti tiszta elme, nem valami elvont, semleges állapot, hanem, ha képesek vagyunk kapcsolatba lépni vele, akkor egész életünkre, sőt annak minden részletére ható, áldásos tényezővé válik. Az igaz természet, az eredeti tiszta tudat tevékeny, s állandó tevékenységének eredményeit mindennapos életünk minden percében tapasztalhatjuk. A belső tanító a tiszta elmének ebben a tevékenységében nyilvánul meg.

Elménk zavarossá válásának pillanatától kezdve, ez a belső tanító mindig fáradhatatlanul dolgozik értünk, töretlenül próbál bennünket visszatéríteni igaz természetünk ragyogásába és tágasságába. Egyetlen pillanatra sem adja fel. Végtelen együttérzésével, amely szétválaszthatatlan az összes megvilágosult végtelen együttérzésétől, szüntelen munkálkodik fejlődésünkön – nem csak a jelen életünkben, hanem az összes eddigi életünk folyamán is – felhasználva mindenfajta hatékony módszert, és az életünkben adódó helyzetek sorát, hogy tanítson, felébresszen és visszavezessen bennünket az igazsághoz.

A külső tanító

Kizárólag a belső tanító segítségével azonban képtelenek vagyunk a Belső Ösvényt végigjárni, mivel ebben közönséges, hétköznapi elménk zavarossága megakadályoz. Zavaros elménk önámítása és képmutatása miatt csak egy külső tanító képes ebben a helyzetben segíteni rajtunk úgy, hogy elménk tisztításához útmutatásokat ad, és fejlődésünk érdekében újra és újra szembesít bennünket önmagunkkal.

Életünkben mindent személyektől tanulunk. Édesanyánktól tanulunk meg beszélni, és később is különböző emberektől, nevelőktől, tanítóktól, barátoktól, munkatársaktól tanuljuk meg az élet kisebb-nagyobb dolgait. Ezek egyszerű dolgok a megvilágosodás útjához képest, amely nagyon bonyolult, és sok különleges tényezőt tartalmaz. Ha az egyszerűbb dolgokban is mindig tanítók útján tanulunk, hogyne tennénk ugyanezt a legnehezebb és legfontosabb dologban, saját magunk és minden lény megvilágosodása érdekében?

A hétköznapi elme rendkívül élelmes és találékony a tévutak és délibábok feltalálásában, de a megvilágosodáshoz vezető utat körülbelül úgy tudja megtalálni, mint a sivatagból kivezető utat egy vak ember. Az egyszerű emberekre nagyon nagy hatással van környezetük és a körülöttük levő személyek. Ezért fontos, hogy mindig kövessünk egy szellemi barátot. Ha egy illatos fákkal teli erdőben kidől egy közönséges fa, idővel még az is átveszi a körülötte levő fák édes illatát. Hasonlóképpen, ha egy közönséges ember igaz tanítók környezetében él, végül őt is áthatja a tanítók bölcsessége.

Találkozás a külső tanítóval

Az, hogy találkozhatunk a külső tanítóval, annak következménye, hogy előző életeink során előkészítettük a találkozást. Végső soron a külső tanító nem más, mint saját belső tanítónk megtestesülése, hangja, képviselője. Az a tanító, akinek emberi megjelenése, emberi hangja és bölcsessége mélyebb szeretettel tölt el bennünket minden másnál életünkben, nem más, mint a mi saját belső igazságunk rejtélyének külső megnyilatkozása. Mi mással magyarázhatnánk meg, hogy oly erővel kötődünk hozzá?

A külső tanítóval való találkozás sok egymást követő előző életünk céltudatos cselekedeteinek az eredménye, amelyek mind az elme megtisztítását célozták. Szellemi fejlődésünk akkor vesz igazi lendületet, amikor találkozunk a külső tanítóval. A találkozás egész további fejlődésünket, s következő életeinket is meghatározó esemény, ezért a legnagyobb odafigyelést igényli.

Nem vizsgálni meg a tanítót
Olyan, mint mérget inni;
Nem vizsgálni meg a tanítványt
Olyan, mint szakadékba ugrani.

A tanítónak és a tanítványnak meg kell vizsgálniuk és ismerniük egymást. Csak alapos ismeretség után alakulhat ki a tanítás átadására és átvételére alkalmas kapcsolat.

A helyes odaadás

A tanítvánnyal szembeni legfontosabb követelmény a helyes odaadás, amely józansággal és nyitottsággal kell, hogy párosuljon.

Buddha mondta:

"Egyedül csak az odaadás által érheted el a végső igazságot.”

A megvilágosultak együttérzése és segítő tevékenysége olyan, mint a horog, amellyel a lényeket kihúzzák a szenvedés tengeréből. Az ő horgaik mindig ki vannak vetve. Azonban a lényeknek, ha e segítségben részesülni akarnak, létre kell hozniuk az odaadás karikáját, amelyben a horog megakadhat.

Ha egy megvilágosult tanító áldásában kívánunk részesülni, minden attól függ, milyen hitet és odaadást mutatunk a magunk részéről. A kapott áldás ereje a bennünk lévő hit és odaadás erejével lesz összhangban. A látszólagos különbségek önmagunk tisztátalanságának köszönhetőek. A megvilágosult tanítók elfogulatlan együttérzést tanúsítanak minden lény iránt.

Ezért lényeges tudni, mi az igazi odaadás. Nem esztelen imádat, nem az önmagadért való felelősség áthárítása, és nem is valaki más személyiségének, szeszélyeinek a válogatás nélküli követése. Az igazi odaadás a töretlen fogékonyság az igazságra. Az igazi odaadás tiszteletteljes hálaérzetben gyökerezik, de olyanban, amely világos, megalapozott és értelmes.