Az indiai buddhizmus kiemelkedő női alakjai

Az indiai buddhizmus kiemelkedő női alakjaiA buddhizmus története során, mind Indiában, mind Tibetben igen nagyszámú figyelemreméltó nőalak tűnt fel. Némelyikük ismertté vált, életük útját írott szövegek őrzik. Mások emlékezete csak rövid ideig marad meg, míg sokan névtelenek maradnak. Buddha korában minden bizonnyal sok női tanítvány elérte az arhatságot.8 A szerzetesnők száma jelentős volt. A Vinayá említést tesz Szukjegu Dangmoról, és ötszáz apácából álló kíséretéről. E nők életéről azonban nincsenek részletes adataink. Említsünk meg most néhányat azok közül, akik kitörölhetetlen nyomot hagytak az indiai buddhizmus hosszú történetében, úgymint Gelongma Palmo, Mandarava, Niguma és Szukhasziddhi.

Gelongma Palmo

Gelongma Palmo észak-nyugat Indiában látott napvilágot, egy királyi család sarjaként. Egészen fiatal korában lemondott hercegnői kiváltságairól, hogy kolostori életet élhessen. Élete drámai fordulatot vett, amikor lepra fertőzte meg. El kellett hagynia kolostorát, és a szolgálói nélkül egy kis házban kapott menedéket, távol minden lakott területtől. Nagy elkeseredésében végül abban a szerencsében részesült, hogy álmában megjelent Indrabuti király, és azt javasolta, végezze az Oltalmazó10 gyakorlatát. Ha ekként cselekszik, akkor megvalósíthatja tudata tiszta természetét. Tanácsát megfogadva, éjt nappallá téve recitálta az Együttérzés Bódhiszattvájának a mantráját. Eredménytelenül telt-múlt az idő, és Gelongma Palmo eltanácstalanodott.

Ekkor egy másik álom újabb útmutatásokkal látta el. A Gyengéd Dicső Bódhiszattva11 jelent meg előtte, és azt mondta: "Menj el Lekár Sinpálba, és a folytasd az Oltalmazó gyakorlatát! Öt év múlva a megvalósításod egyenlő lesz Táráéval!" Gelongma Palmo elment az álomban megadott helyre, és a mantra olvasása mellett minden másnap böjtöt tartott. Avalókitésvárá áldásának köszönhetően teljesen kigyógyult a leprából, és a teste visszanyerte ifjonti frissességét. Huszonhét éves korában elérte az első bódhiszattva szintet. Ekkor a Szabadító jelent meg előtte, és azt mondta: "El fogod nyerni a három idő buddhái tevékenysége elvégzésének a képességét!" Később megjelent neki az Oltalmazó teljes pompájában: ezerkarú, tizenegy arcú alakjában, testét kitöltötték a négy tantra osztály istenségei, bőrének pórusain át végtelen sok tiszta föld tündökölt.

Gelongma Palmot félelemmel vegyes tisztelet töltötte el, ugyanakkor nem tudta visszafogni magát, hogy megszólítsa az istenséget: - Hosszú ideig, nagy erőfeszítéssel végeztem a gyakorlatodat, miért csak most fedted föl magad előttem? - Már attól a pillanattól veled vagyok, ahogy először kiejtetted a nevem, és azóta is mindig melletted vagyok. A tudatodat elfedő karmikus fátylak rejtettek el a szemeid elől! – válaszolta Avalókitésvárá. Ezután újabb útmutatásokat kapott közvetlenül az Oltalmazótól, és gyakorlatait folytatva végül megvalósította a tizedik bódhiszattva szintet.

Mandaravá

A tantrikus buddhizmust a nagy orgyeni tanító, a Lótuszban Született vezette be Tibetbe, az i. sz. 8. században. Rengeteg tanítványa közül fontos szerepet játszott két nő, aki tantrikus hitvese volt. Egyikük az indiai származású Mandaravá, míg a másik a tibeti Jese Cogyál volt. Mandaravá, aki Zahor királyának a lánya volt, nevét a "vörös virágú mennyei fa" után kapta. Amikor a Lótuszban Született Mester hitvese lett, apja annyira felháborodott, hogy elrendelte, hogy elevenen égessék el a jógit. A Lótuszban Született azonban a lángoló máglya tüzét tóvá változtatta. Ezzel a cselekedetével elnyerte a király bizalmát, aki neki adta a lánya kezét a királyságával együtt. Amikor mestere Tibetbe távozott, Mandaravá Indiában maradt, ám csodálatos módon megjelent a Hó Országában, és találkozott vele.

Niguma

Nigumát néha Nárópa mahásziddha húgának, máskor szellemi hitvestársának tartják. Nagyon keveset tudunk életéről, azt leszámítva, hogy elnyerte a halhatatlanság szivárványtestét, és még mindig él az indiai Szoszaling misztikus szantálerdejében, ahol a tiszta lények találkozhatnak vele. Ez történt Khjungpo Neldzsorral, a 11. századi tibeti mesterrel is, aki sokéves indiai tartózkodás és tanulás után megalapította a Sangpa iskolát Tibetben. Tanárai közül többen is azt tanácsolták neki, találkozzon Nigumával, ezért elment a szoszalingi erdőbe. Hosszú bolyongás és imádkozás után végül találkozott Nigumával, aki egy sötétbőrű, égen táncoló égjáró tündér alakját öltötte föl. Kezeiben dobot és koponyacsészét tartott. Kjungpo Neldzsor leborult előtte, felajánlotta a nála lévő aranyat, majd tanítást kért tőle.

Niguma elfogadta a felajánlást, de csak azért, hogy megvetően szétszórja. Erre a tibeti megrémült, és azon kezdett el morfondírozni, hogy vajon nem egy húsevő boszorkányba ütközött-e, a híres jógini helyett. Niguma erre megjelenített egy hatalmas hegyet, amelynek csúcsáról négy folyamban zúdult alá szüntelenül a rengeteg arany. Majd ezt mondta látogatójának: - Ha valaki rendelkezik a jelenségek tiszta látásával, akkor neki minden aranyból van. E tiszta látás nélkül viszont sehol sem találsz aranyat. Nekem nem kell a te kincsed! Ezzel visszaadta az aranyat, amit az előző percben elhajított. Ezután tanításokban és meghatalmazásokban részesítette Kjungpo Neldzsort e szavak kíséretében: - A látszatjelenségek közepette, látszatmeditáció gyakorlása által, látszatfelébredés jelenik meg az odaadás ereje által.

Szukhasziddhi

Szukhasziddhi története – kortársához, Nigumához hasonlóan – megtalálható az ősi India mahásziddháinak életét összefoglaló gyűjteményben. Története egy kasmíri paraszt családban kezdődik, amikor egyszer éhínség sújtotta a területet. A ház minden élelmiszertartaléka kimerült, míg végül csak egy tál rizs maradt. Az apa és a fiú kétségbeesésükben elhatározták, hogy koldulni mennek. Indulásuk előtt meghagyták a neki, az anyának, hogy őrizze meg azt a kis maradék rizst a "nagy fekete holdnak," ezzel a kifejezéssel utalva a nyomorúságra, ha üres kézzel térnének haza. Távollétük alatt egy kolduló aszkéta jött az ajtajukhoz, és "Nagy Fekete Hold" néven mutatkozott be. Hogy kimutassa a szerzetes iránti tiszteletét, és abban a hitben, hogy a férje szavait követi, az asszony felajánlotta neki a maradék tál rizst. Este az apa és a fiú hazatért. Nagyon le voltak törve amiatt, hogy bár egész nap próbálkoztak, mégsem kaptak semmit.

Hogy kimerültségüket legyőzzék, megkérték az asszonyt, főzze meg a maradék rizst. Erre az anya azt válaszolta, hogy itt járt Nagy Fekete Hold, és a férje szavainak engedelmeskedve nekiadta a becses ételt. A két férfit úgy elöntötte a düh, hogy szegény asszonyt kidobták a házból, mielőtt még bármit is megmagyarázhatott volna. Magányosan róva az utakat, az asszony végül elérkezett Orgyen földjére, amely Kasmírtól nyugatra terült el. Egy kis üzletet nyitott a falu piacterén, ahol saját főzésű árpasört árult. A közeli erdőben lakott Virupa, a nagy jógi. Az őt kiszolgáló jóginik gyakran elmentek a piacra sört venni az idős asszonytól, merthogy mesterük nagyon szerette az ő főzetét. Mivel az asszony kíváncsi volt, hová kerül a söre, egyszer megkérdezte a jóginiket, kinek viszik. - Mesterünknek, a jógi Virupának visszük – felelték a vevők.

Megmagyarázhatatlan módon, a sosem hallott név olyan mélyen megérintette az asszonyt, hogy többé semmilyen viszonzást nem fogadott el a sörért. Nem sokkal később Virupa érdeklődni kezdett a kiváló sör eredete felől. - A piacról hoztuk egy idős asszonytól, aki maga főzi a sört – mondták a szolgálói, majd hozzátették – mióta megtudta, hogy neked hozzuk, nem fogad el fizetséget! - Hívjátok meg a hajlékomba! – válaszolta Virupa, mivel látta, hogy az öregasszony a hite és odaadása révén már kész a tanok befogadására. Az öreg kereskedőnő nagy mennyiségű sörrel – amit felajánlásnak szánt – és érzelmekkel telt szívvel érkezett meg Virupa házába, aki azon nyomban tanításokban és meghatalmazásokban részesítette.

Úgy tartják, hogy egyetlen éjszaka alatt elérte a megszabadulást, és csodás módon megkapta egy tizenhat éves hajadon szépségét és üdeségét. Ezután Szukhasziddhi néven vált ismertté, ami annyit jelent, hogy "Boldogság Általi Beteljesülés," és közvetlenül Vadzsradhára Buddhától kapott tanításokat. A Szukhasziddhi és Niguma által áthagyományozott tanításokat a sangpa rend építette be kánonjába, és mind a mai napig fennmaradtak.