Kiemelkedő nők a tibeti buddhizmusban

Kiemelkedő nők a tibeti buddhizmusbanA tibeti társadalom rendje feltehetőleg a nőknek nem biztosított a férfiakkal azonos lehetőségeket a dharmagyakorlás terén, bár a kapuk nem voltak zárva előttük. Tibet szerte számos kolostort építettek apácák számára, és sok nő lett híres szellemi megvalósítása révén. Vessünk egy pillantást néhányra azok közül, akik neveit olvashatjuk a történelem lapjain.

Szongcen Gampo két hitvese

A tibeti buddhizmus kialakulásában a nőknek kezdettől fogva fontos szerepük volt. Szongcen Gampo királynak, akinek uralkodása alatt a buddhizmust meghonosították a Hó Földjén, két felesége volt. Mindkettőjük hite és megvalósítása olyan mély volt, hogy a Szabadító megnyilvánulásainak tartják őket. Az első feleség Künsó kínai hercegnő volt, aki hozományként hozta magával azt a tiszteletreméltó és szent buddhaszobrot, amely manapság a lhászai Dzsokang templomban látható, és amelyet minden tibeti egyszerűen csak "Dzsovónak" "Úrnak" hív. A második feleség Tricün nepáli hercegnő volt. Ő is hozott magával egy szobrot, amely Aksóbhja Buddhát ábrázolja. Ez Lhásza egy másik templomában, a Ramocséban található. Mindketten sok templomot építtettek, és jelentősen támogatták a buddhizmus fejlődését.

Jese Cógyal

Jese Cógyal, akit Gyémánt Emse istenség megnyilvánulásának tartanak, az időszámításunk szerinti 8 – 9. században élt. Amikor megszületett, a szülei háza mellett lévő tavacska jócskán megnagyobbodott. Mivel ezt az eseményt rendkívül kedvező előjelnek tartották, az újszülöttnek a Cógyal, azaz a "Tó Királynője" nevet adták. Szépsége annyira megigézte a kérőit, hogy akár fegyverrel is hajlandók lettek volna megküzdeni, csakhogy a kezét elnyerjék. A fölösleges vérontás elkerülése végett Triszong Decen király úgy döntött, hogy feleségei közé emeli a lányt. Később, hogy odaadását kimutassa, felajánlotta a lányt a Lótuszban Született Mesternek, aki a tantrikus buddhizmus elterjedésének legjelentősebb alakja volt Tibetben.

Jese Cógyal a Becses Mester misztikus hitvese lett, és minden kétséget kizáróan, a legfőbb tanítványa. Mestere irányítása alatt sok évet töltött gyakorlással Kham, Bután és Nepál barlangjaiban, megerőltető nehézségekkel szembesülve mindaddig, amíg el nem érte a legmagasabb megvalósítást. Mivel rendkívüli emlékezőtehetséggel volt megáldva, mesterének minden szavára emlékezett. A jövő nemzedékei javára lejegyezte ezeket a tanításokat, és kincsek (tibetiül terma) alakjában elrejtette őket, hogy majd később az arra kijelölt személyek felfedezzék. Úgy tartják, miután a Lótuszban Született Mester elhagyta Tibetet, Jese Cógyal még kétszáz évig maradt a Hó Országában, hogy folytassa a tanítást.

Élete végén anélkül, hogy bármilyen földi maradványt hagyott volna hátra maga után, eltávozott mestere tiszta földjére, a Rézvörös Hegyre. A Becses Mester női tanítványai közül huszonötöt említenek, akik elérték a szivárványtestet. Ez azt jelenti, hogy földi maradványokat nem hagyva hátra, a testük szivárványfénybe olvadva távozott el.

Macsik Labdrön

Macsik Labdrön, az Egyetlen Anya, Lab Világa, 1062-ben született, rendkívül kedvező előjelek kíséretében. Amellett, hogy a gyermek homlokán a harmadik szem, és nyelvén a vörös HRÍ szótag volt látható, születését szivárványok, mennyei zene és pompás illatok kísérték. Világra jötte után azonnal talpra állt, és megkérdezte anyját, nem szenvedett-e túl sokat a szülés alatt. Így aztán érthető, hogy Macsik Labdrönt igen hamar különleges lénynek tartották, mégpedig a Nagy Anya (Pradnyápáramitá) és Gyémánt Emse megnyilvánulásának. Igen korán megmutatkoztak rendkívüli képességei. Gyorsabban tudta olvasni a Pradnyápáramitá (a bölcsesség tökéletessége, mely megmutatja a jelenségek végső természetét) terjedelmes szövegeit, mint bárki más. Emellett a jelentését is képes volt kifejteni, úgy hogy még nagy tudósok is elámultak a gyermek tudása láttán. Tudása nem csupán az elméletre korlátozódott, hanem az énnélküliség állapotát is felismerte. Ez sok változást hozott az életébe.

Lemondott kedvelt drága ruháiról, és úgy öltözködött, mint egy koldus. Éppúgy értékelte a leprások és szegények társaságát, mint a tudosók, vagy gyakorlók körét. Nem foglalkozott többé a lakhelye kényelmével, vagy az élelem ízével. Nem mozdította ki a dicséret vagy az elmarasztalás, mindig a szüntelen boldogság állapotában tartózkodott. Az indiai mester, Thöpa Badra lett a férje, akinek több gyermeket is szült. Egy másik nagy indiai mestertől is kapott sok tanítást, akit Padampa Szangyénak hívtak. Macsik Labdrön arról is nevezetes, hogy megalkotta és tanította a Vágás (tib: cső) meditáció gyakorlatot, mely a pradnyápáramitához kapcsolódik. Ezt tekintik az egyetlen tibeti eredetű gyakorlatnak, a többit mind Indiából vették át. Ez a kezdeményezés gyanakvást váltott ki az indiai buddhista körökben. Gyűlést hívtak össze Bodhgájában, hogy megvitassák az ügyet.

Végül úgy döntöttek, hogy vizsgálatnak vetik alá Macsik Labdrönt, és e célból három küldöttet menesztettek Tibetbe. Macsik Labdrön fel tudott mutatni egyrészt az előző életeit, másrészt a megvalósítását igazoló bizonyítékokat, amelyek mindenkit meggyőztek a Vágás gyakorlatának hitelességéről. Macsik Labdrön kilencvenkilenc évig élt. Sok tanítványa közül négy nő különösen figyelemre méltó. Őket a Négy Ékkő-Asszonynak hívják: Gotsza Ékkő, Palden Ékkő, Szönam Ékkő és Rincsen Ékkő. Macsiknak összesen száznyolc olyan női tanítványa volt, akik elérték a megvalósítást. Macsik Labdrön dédunokája, Dönjö Szamdrub, aki maga is nagymester volt, tizennyolc női tanítványának segített elérni a megvalósítást, akiket a Tizennyolc Lánygyermeknek hívtak. A Hó Országa nagy jógijának, Milarepának az életrajzában számos olyan női tanítványt találunk, akik elérték a megvalósítást. Ilyen volt például Péta nevű húga, az ifjú Paldar Bum, Szalé Ő, Lekse Bum és Recsungma.

Az utóbbi négy mindegyike, akiket a Négy Nővérnek hívtak, megvalósította a szivárványtestet. A tibeti buddhizmus valamennyi iskolájában, legyen az Nyingma, Szakja, Kagyü vagy Gelug, számos nő ért el magasszintű szellemi megvalósítást, még ha a történetírás nem is jegyezte fel a nevüket. Éppúgy elismerték őket, mint a férfiakat. Tanítottak, meghatalmazásokat adtak, és minden dharmatevékenységet elvégeztek.

 

Személyes találkozások

Most három olyan nagyszerű női lámáról szólnék, akikkel nekem is szerencsém volt találkozni.

Urgyen Como

Az első, Urgyen Como, a 15. Karmapa, Khatyab Dordzse hitvese volt. Akkor találkoztam vele, amikor Curpuban végeztem tanulmányokat, a Karmapa kolostorában, nem messze Lhászától. Akkorra a 15. Karmapa már eltávozott, és én tizenhárom vagy tizennégy éves lehettem. Urgyen Como úgy hatvan körül járhatott. Az előző Bokár Rinpocse és a 15. Karmapa szoros kapcsolata miatt megkülönböztetett figyelemmel törődött velem, ellátott étellel stb. Urgyen Como gyakorlatilag az egész életét elvonulásban töltötte, minden idejét a gyakorlásnak szentelve.

Még Curpuban is csak a szigorúan tartott napi meditációk közötti szünetekben fogadott látogatókat. Időről időre meghatalmazásokat adott a szerzeteseknek. Én hosszú élet meghatalmazást kaptam tőle. Azt mondják – bár én ezt személyesen nem láttam – hogy a szent Á betű lenyomata megjelent a nyelvén, amely a buddhák beszédének a jelképe. Olyan nagyra becsülték, hogy Khandro Rinpocsének nevezték, ami becses égjáró tündért jelent. Halála után női tulku alakjában tért vissza. Az új inkarnáció ismét megkapta a Khandro Rinpocse nevet, és a teljes képzést elsajátítva szintén tanításokat és meghatalmazásokat ad Indiában és Nyugaton egyaránt.

Drikung Khandro

Drikung Khandro egy magas megvalósítást elért női láma volt, aki a drikung kagyü vonalhoz tartozott. Nem volt apáca, de nem is ment férjhez. A világi emberekhez hasonlóan hosszú hajat viselt. Vele nem Tibetben, hanem Bodhgájában találkoztam. Abban az időben úgy hatvan éves lehetett. Azért mentem el Bodhgájába, hogy Kunu Lámától kapjak tanításokat, de mivel ő is ott tartózkodott, így vele is találkozhattam. A drikung kagyü iskolán belül őt övezte a legnagyobb tisztelet. Tanításokat és meghatalmazásokat is adott.

Ani Jeszang

Apáca volt, aki magasszintű megvalósításáról volt híres. Abból a nyugat-tibeti Bokár térségből származott, ahol az ifjúkoromat töltöttem, még Indiába érkezésem előtt. Ani Jeszang néven ismerték, ami egy összevont változata a Jese Szangmónak (Fennkölt Bölcsesség). Láma Degyál Campa tanítványa volt, aki az utolsó előtti Dündzsom Rinpocsétől tanult. Degyál láma legmagasabb megvalósítást elért tanítványaként tartották számon. Elhagyta szülőhelyét, hogy egy barlangban lakjon, a Kajláshoz közel. Amikor tizenegy éves voltam, zarándokútra mentem a Kajlás Hegyhez. A tanítóm is velem tartott az úton, valamint egy olyan kísérő is, aki az elvonulásban lévő apáca rokona volt. Ez a rokon arra kért minket, ejtsük útba az Ani helyét is.

Elmentünk a barlangjába. Ani Jeszang nagyon öreg volt már, és egyedül élt, segítő nélkül. Barlangja két kis szobára volt osztva. A szoba, ahol tartózkodott, az oltárral volt szemben, és csupán egy kis lyukon szűrődött be némi fény. Felajánlásokat tettünk neki, ő pedig teával kínált minket. Már nem emlékszem, mit mondott nekünk. Csak az a mély benyomás van az emlékezetemben, amit a jelenléte rám gyakorolt. Azt hiszem, úgy nyolcvan évig élt. Szent ember volt, aki magas megvalósítást ért el.