Köszönjük, Kata!

Dévényi Kata Megemlékezés Dévényi Katáról, Közösségünk ügyvivőjéről Eltávozott a béke állapotába 2005. november 12-én.

Kata Közösségünk egyik alapítója volt. Életét Közösségünk szolgálatának szentelte, egyházunkban mindvégig meghatározó szerepet töltött be. Nagyerejű és nagyszívű asszony volt, aki kedvességével, nyitottságával és figyelmes gondoskodásával mindenkinek belopta magát a szívébe. Hatalmas kezdeményező erejével, nagylélegzetű, ugyanakkor a gyakorlati megvalósítás legapróbb részleteire is kiterjedő szívós és kitartó munkájával jelentősen hozzájárult töretlen Karma Kagyüpa hagyományvonalunk felvirágoztatásához és megszilárdításához hazánkban. Az első nemzedéknek nagy a felelőssége, hogy jó alapot fektessen le a hagyomány meghonosításának és fennmaradásának biztosítása érdekében. Odaadása, törekvése mindvégig rendületlen volt, akkor is, amikor nagy akadályok, feladatok jelentkeztek a Közösség életében, vagy amikor kíméletlen támadások érték a Hagyományt, a Közösséget, illetve őt magát személyesen.

Egy évtizedes, fáradhatatlan és önmagát nem kímélő ügyvivői munkássága alatt emberségével, önzetlen szolgálatával, szerénységével, nagylelkűségével és szeretetteljes figyelmességével nagy lendületet adott a valódi közösségi szangha-szellem létrejöttének, és ennek köszönhető, hogy Közösségünk szervezete szilárd alakot öltött. Hirtelen és tragikus eltávozását mélységes fájdalommal vesszük tudomásul. Az, hogy testi valójában nincs többé közöttünk, és nem fejtheti ki mindannyiunk számára áldásos bódhiszattva tevékenységét, kimondhatatlan veszteség nemcsak Közösségünknek, hanem egész hazánk és minden lény számára. Ügyvivőként példamutató elkötelezettséggel, bölcsességgel és csodálatraméltó munkabírással szervezte és intézte Közösségünk ügyeit.

Dévényi KataTiszteletreméltó Láma Ngawang, valamint Láma Csöpel víziójának gyakorlati megvalósítójaként a Közösség szíve-lelke, és ugyanakkor keze-lába volt. Nemcsak szervezőnek volt kiváló, hanem a gyakorlati megvalósítás motorja is ő volt, ahol csak szükség volt rá. Önmagával szemben a legmagasabb követelményeket támasztotta, a szabadidő fényűzéséről teljesen lemondott, azonban munkáját - melyről nehéz elhinni, hogy egyetlen ember műve volt - úgy végezte, hogy ő maga mindig a háttérben maradjon, az esetleges elismerést másoknak engedve át. A Közösségünk számtalan sikeres programjának, meditációelvonulásoknak, nyungnéknek stb. lebonyolításához szükséges végnélküli, láthatatlan háttérmunkák elvégzését hosszú időn át szinte egyedül vállalta, mígnem példamutatásával fokozatosan egyre többünket sikerült bevonnia.

Programjainkat tervezte, szervezte, levezette - ha kellett bevásárolt, szállított, cipelt, főzött, mosogatott, takarított. Figyelme minden apró részletre kiterjedt, és ezenközben szeretettel gondoskodott a résztvevőkről. Jó gazdasszonyként tervezte és kézben tartotta a gazdasági ügyeket, mindenről pontosan tájékoztatva a felelősségben vele osztozó társait. Eggyé vált a Közösséggel, lassacskán egyre többünket magával ragadva, hogy egy igazi családdá forrjunk.

Tudását és értékes tapasztalatait megosztotta mindazokkal, akik erre fogékonyságot mutattak, így gondoskodott arról, hogy egyre többen legyenek képesek kivenni részüket az érdemi munkából, és legyen utánpótlás, aki a stafétát átveheti. Szanghatársai olyan bizalommal fordultak hozzá, mint egy szerető nővérhez vagy anyai baráthoz, és kérték tanácsait, segítségét életük kérdéseiben, és ő igaz gondoskodással és sok bölcsességgel megtett értük mindent, ami módjában állt. Munkája értékét felbecsülni lehetetlen, érdemei leírását megkísérelni képtelen vállalkozás lenne. Ezért itt csak egy-két cselekedetét idézzük fel, emlékeztetőül.

Már a kezdetektől fogva, saját otthonát fölajánlva látta vendégül a tanítókat és a buddhizmus iránt érdeklődőket. Anyagi felajánlásokkal és munkájával egyike volt azoknak, akik megalapozták és felépítették a tari Meditációközpontot, majd később a budapesti Központot. Dévényi KataRészt vett a Kőrösi Csoma Sándor Békesztupa építésében, majd ezt követően az áldás megerősítéséért többedmagával száz Nyungne meditációt végzett. A Kőrösi Csoma Sándor Emlékpark, Emlékpavilon, valamint az ajándékbolt és a vendégház kiépítését tevékenyen segítette, működtetésében nagy lelkesedéssel vállalt oroszlánrészt. A Közösség zarándokútjai alkalmával több ízben meglátogatta Tibet, Nepál és India főbb buddhista szenthelyeit.

Rendszeresen szervezte Közösségünk gyökérlámájának, Tiszteletreméltó Láma Ngawangnak, valamint Láma Csöpelnek a tanításait. Számos nagy tanító meghívását és látogatását szervezte meg főszervezőként, illetve más közösségekkel együttműködésben, például: Őszentsége XIV. Dalai Láma, Őszentsége XVII. Karmapa, Őszentsége Szakja Trizin Rinpocse, Szakja Dzsecün Kusog, Trogawa Rinpocse, Beru Khyence Rinpocse, Szamdong Rinpocse, Csecsu Rinpocse, Cültrim Rinpocse, Láma Norlha, Khenpo Cering, Shenphen Rinpocse és mások. Számtalan meditációelvonulás szervezője és aktív résztvevője volt. Könyveink, Tar-pa hírlevelünk és egyéb kiadványaink megvalósításának fő szervezője volt. Számos meditációszövegben az ő kezeírását olvassuk.

Berendezte és otthonossá tette a tari Központot, gondos keze nyoma mindenütt látható. Élete utolsó évében megszervezte és levezette a tari Meditációközpont nagyszabású külső-belső felújítását, beleértve az Emlékpark új parkolóját, útjait, a Sztúpa és környéke felújítását is. Tiszteletreméltó Láma Ngawang Rinpocse és Tiszteletreméltó Láma Csöpel ösztönzésére megszervezte a Kangyur és Tengyur szent köteteinek beszerzését és elhelyezését felújított központunkban, majd Cültrim Rinpocse segítségével meghívta Dévényi KataŐszentsége XVII. Karmapa Tháje Dordzsét, aki megszentelte a köteteket. Tiszteletreméltó Láma Ngawang Rinpocse és Tiszteletreméltó Láma Csöpel szellemi irányítása mellett Kata fokozatosan egész életét a Közösségnek szentelte - a világ lényei javára elvégzett munkája felbecsülhetetlen. Klinikai szempontból halálának oka magas vérnyomás miatt bekövetkezett agyvérzés volt, napokig feküdt kómában, mielőtt elhagyta testét. A kórházban végig mellette volt Láma Csöpel, utolsó napjait vele, valamint fia Kristóf és a szangha tagjai körében töltötte.

Halálának folyamata tökéletes nyugalomban játszódott le, minden nehézség nélkül. Szanghatársai ágya körül álltak és csendben imádkoztak, és sokan mások, akik nem tudtak eljönni, más helyszíneken tették ugyanezt. A halál beálltakor Láma Csöpel elvégezte a tudat áthelyezését (phowa), aminek sikerességét a phowa-jelek igazolták. Arcán mélységes béke és derű ragyogott.

Cültrim Rinpocse, aki a halál beállta után nem sokkal érkezett a kórházba egyenesen Svédországból, hosszan imádkozott ágyánál, és felhívta figyelmünket a csodálatos "thugdam" állapot jeleire. (A thugdam állapotát csak a kivételes gyakorló éri el, amikor halála pillanatában elméje egyesül a Láma elméjével, illetve felismeri önmaga igaz természetét a halál feloldódási folyamatának végén megjelenő tiszta fényben.) Hamvaiból cacák (kis sztúpák, ereklyetartók) készültek, amelyeket Cültrim Rinpocse, Láma Csöpel és Kristóf a Margit-szigetről a vén Duna vizébe dobtak.

Dévényi KataÉletével példát mutatott mindnyájunknak, a Hagyományért, Közösségünkért és az összes lényért végzett fáradhatatlan munkája arra buzdít bennünket, hogy az általa képviselt szellemiséget fenntartsuk, és munkáját tovább folytassuk. Halálával a gyakorlásba vetett hitünket erősítette meg. Kedves Kata! Köszönjük a felbecsülhetetlen értékű ajándékot, amelyet Tőled kaptunk, kívánjuk, folytasd töretlenül mindannyiunk javáért végzett áldásos tevékenységed!

Világ és a lények elmúlnak,
életerőnk vízben buborék,
halál óráját nem tudhatom,
holttest leszek, mikor meghalok;
csak az ösvény segíthet rajtam,
mától szorgalmasan gyakorlok!

Az ébredés szelleme szülessen meg azokban,
kikben nem született meg; akikben megszületett,
soha meg ne gyengüljön, mindig csak erősödjön!