Közép-ázsiai mesterek

A buddhizmus Közép- és Belső-Ázsiából terjedt tovább Ázsia többi országába. Kínába a tant innen vitték át nagytudású, szkíta-hun szerzetesek. Az első An-sih-kao szkíta pártus tanító volt, aki kb. i. sz. 148-171-ig végzett fordító munkát Lo-jangban. Őáltala vette kezdetét a közel ezer éves fordítói munka Kínában. K'ang-seng-k'ai a mai Szamarkand területéről érkezett a III. sz.-ban. Csu-fa-hu vagy Dharmaraksa Tokharából jött a III-IV. sz.-ban. Amikor az V. sz.-ban Kumárádzsiva megérkezett Kusából, a fordítási munkálatok Kínában elérték a tetőpontot.

A Gyémánt Út hagyomány legnagyobb mesterei

A tibeti buddhizmus kialakulásában is főszerepet játszottak azok a mesterek, akik erről a területről származtak. A legújabb ásatások azt mutatják, hogy a tibeti buddhizmus számára szent ország, Orgyen a mai Kelet-Afganisztán területén feküdt. Ezt számítják a Gyémánt Út szellemisége fő központjának, ahonnan sok nagy tanító érkezett mind Indiába, mind pedig Tibetbe, illetve esetenként Indián keresztül Tibetbe.

A Gyémánt Út hagyomány legnagyobb mesterei közül sokan innen jöttek. Buddha kortársa volt Indrabhuti, Orgyen királya. Ő volt az, aki a Gyémánt Út tanításait Buddhától az emberek közt elsőként megkapta. De Orgyenből származnak olyan megvilágosult mesterek is, mint Garab Dordzse, a “Nagy Teljesség" (dzogcsen) hagyomány atyja, valamint a Lótuszban Született Mester (Padmaszambhava), aki a buddhizmust Tibetben megalapozta, és sokan mások. Emellett a tibetiek folytonos összeköttetésben voltak Közép-Ázsia többi buddhista központjával is.

Dzogcsen mesterek

A tibeti nyingmapa hagyomány szerint a dzogcsen tanításokat az embervilágban a jelenéstest Garab Dordzse (szkr: Prahevadzsra) hirdette Orgyen országában, majd később az ő tanítványa, az ugyancsak orgyeni Dzsampal Senyen (szkr: Mandzsusrimitra) tanította őket Indiában, aki átadta a tanokat tanítványának, a khotáni Sri Szimhának. Ő az orgyeni Padmaszambhavának, valamint Vimalamitrának és Vairocsanának, a tibeti fordítónak adta őket tovább.

E három mester által kerültek a tanítások Tibetbe a VIII. század közepén. Így ezek a tanítások eredetileg titkos szóbeli tanítások voltak, melyek a tantrikus beavatottaknak egy kis csoportjára korlátozódtak. A hagyomány azt tartja, hogy e tanítások eredetileg az Indiától északnyugatra fekvő Orgyen országából származnak. Ezért úgy tűnik, legvalószínűbb az, hogy a dzogcsen eredetét az északnyugati indo-tibeti határvidékek területén kell keresnünk.
Tantrák és Dzogcsen

A magasabb tantrák közép-ázsiai eredete

A tibeti hagyomány szerint a magasabb tantrák, mint az Anuttara tantra nem Indiából származnak, hanem a közép-ázsiai Orgyenből, amely egy hatalmas ország volt, sok jelentős uralkodóval. Az írásos hagyomány szerint Buddha maga is meglátogatta királyát, Indrabhutit, aki tanítást kért tőle. Először keskeny út tanításokat adott neki, de a király nem volt képes az ezek gyakorlásához szükséges szerzetesi életmódot követni. Buddha ezért megmutatta neki a magasabb tantrák útját, mely az átalakítás útja, és követőinek nem kell szerzetessé válniuk ahhoz, hogy elérjék a buddhaállapotot. Ez a történet a Guhjaszamádzsa Tantrában található.

Buddhista és bönpo dzogcsen

A Lótuszban Született Mester, Padmaszambhava, akinek egyik neve “Szkíta Oroszlán" volt, Orgyenből származott ugyanúgy, mint a Nagy Teljesség (tib: dzogcsen) tanok is, amelyek később eljutottak innen Indiába. A magasabb tantrák és a Nagy Teljesség tanítások tehát Közép-Ázsiából erednek, amit a tibeti bönpo hagyomány is megerősít. A bönt egyrészt a tibeti sámánisztikus gyakorlatokkal szokták kapcsolatba hozni, de jelenti azt a vallási rendszert is, amelyet az Észak- és Nyugat-Tibetben egészen a nyolcadik századig fennállt ősi Sang-sung Birodalomban gyakoroltak.

A szellemi gyakorlatoknak e két szintje a bönben egymással párhuzamosan él ugyanúgy, mint a később elterjedt tibeti buddhista kultúrában. A Sang-sung Birodalomnak közeli kapcsolatai voltak a Selyemúton át Közép-Ázsiával. A sang-sung hagyomány szerint a bön Tazik földjéről eredt, amely Orgyen északi szomszédja volt, és a mai Tadzsikisztán és Üzbegisztán területén volt található.

A bön Közép-Ázsia ősi buddhista kultúráiból ered

Észak- és Nyugat-Tibetben sok ősi rom látható, ami azt mutatja, hogy ott valamikor virágzó műveltségek léteztek. Abban az időben az éghajlat kedvezőbb volt, így a mainál jóval nagyobb népesség élt ott. A bönpok azt tartják, hogy vallásuk Közép-Ázsia ősi buddhista kultúráiból ered. A bönpo legendák egy hatalmas ősi közép-ázsiai birodalomról beszélnek, ahol előző buddhák hagyományát követték. A tibetieknek ősi kapcsolataik voltak Közép-Ázsia népeivel. Sok érdekes adat arra mutat, hogy Buddha egyes tanításai Közép-Ázsiából erednek, ami azt jelenti, hogy a buddhizmus nem pusztán a mai értelemben vett Indiából származik.

A bönpo dzogcsen történelmi eredete

Ugyanez vonatkozik a bönpo dzogcsen történelmi eredetére is, mivel ez a második hiteles dzogcsen hagyományvonal sem eredezteti magát Indiából, hanem az észak-tibeti Sang-sung Birodalomból került Közép-Tibetbe a IX-X. században. Sang-sung országa egészen a VIII. századig független királyság volt saját nyelvvel és kultúrával. Azon a területen feküdt, amelyet most, mint Nyugat-Tibetet és Észak-Tibetet ismerünk.

Az ország középpontját a szent Kailas hegy fenséges jelenléte uralta. A rendelkezésünkre álló bizonyítékok vizsgálata azt mutatja, hogy feltehetőleg, mielőtt az indiai buddhizmus eljutott Közép-Tibetbe a VII-VIII. században, a sang-sungoknak kiterjedt kapcsolataik voltak azokkal a buddhista kultúrákkal, amelyek Közép-Ázsiában és az indo-tibeti határvidékeken virágoztak.

Közép- és Belső-Ázsia hatása

Sang-sungtól közvetlenül nyugatra létezett egykor a hatalmas Kusán Birodalom, amely főleg, bár nem kizárólag, buddhista volt. Ez egy olyan terület volt, amelyben az indiai buddhizmus kölcsönhatásban állt az iráni vallások különböző formáival: a zoroasztrizmussal, a mitraizmussal, a manicheizmussal, az indiai saivizmussal és a nesztoriánus kereszténységgel. Ugyanez vonatkozott a Selyem Út oázisvárosaira, mint pl. Kasgárra, amelyek Sang-sungtól északkeletre feküdtek.

Számos tudós tartja, hogy ez az Indián kívül eső terület kulcs-szerepet játszott a Széles Út buddhizmus bizonyos aspektusainak kifejlődésében, majd később a Gyémánt Út néven ismert tantrikus buddhizmus kialakulásában is. Például a hagyomány szerint a Guhjaszamádzsa Tantra, melyet Orgyen királya, Indrabuti kapott meg kinyilatkoztatás által, csak később került Indiába Szaraha és Nagardzsuna mahasziddhák közvetítésével, továbbá a Kalacsakra Tantrát a hagyomány szerint a közép-ázsiai Sambalából vitte az indiai Nalandába a mahasziddha Cilupa a X. században.

Buddhizmus, gyer, bön

A bönpok Sambalát szent országukkal, Olmo Lungrig-gel azonosítják. Mindez azt sugallja, hogy a jungdrung bön bizonyos irányzatai a valóságban visszavezethetők egy bizonyos szinkretisztikus indo-iráni buddhizmusra, amely valamikor a független Sang-sung királyságban virágzott, és ezek a tanítások nem a X. században kitalált utánzatai a indiai buddhizmusnak, ahogyan azt egyesek régebben állították. Ez a buddhizmus sang-sung nyelven a "gyer" név alatt, míg a tibetiben "bön" név alatt ismert, és nem annyira monasztikus, mint inkább tantrikus természetű volt.

Elterjedését ösztönözte több mahasziddha jelenléte a térségben, olyanoké, mint a kimagasló jelentőségű Tapirica és elődei, akik a nyugat-tibeti Kailas hegy körüli barlangokban, valamint Észak-Tibet keleti vidékeinek tavai körül tartózkodtak. A Kailas mind a mai napig megmaradt fontos zarándokhelynek a buddhisták mellett mind a bönpok, mind a hindu szaduk és az indiai jógik számára.