Láma Ngawang Rinpocse élete

Kalu Rinpocse levele

Láma Ngawang Rinpocse Láma Ngawang a Tiszteletreméltó Gyémánt Mester (tib: Dordzse Lopön, szkr: Vadzsra Guru) Láma Ngawang a tan kapuján át már gyermekkorában a szellemi útra lépett. Őszentsége Karmapa és szellemi fiai előtt teljes szerzetesi felszentelést kapott. Lemondott minden világi, létkörbeli tevékenységről, és teljes vallásos szolgálatát beteljesítette. Tanulmányozta, hallgatta és kutatta a tiszta tant, és gyakorolta egyedüllétben, elhagyott helyeken. Részt vett egy teljes hároméves elvonuláson Szonadában, Dardzsílingben, minekutána elnyerte a Gyémánt Mester kitüntető címet. Ezután Nyugatra küldetett, mint svédországi képviselőm, minden élőlény javára, a szent tan terjesztésére. Tudja meg minden tanítvány és jótékony ember: a cél elérhető, ha valaki egy lámát követ, megfelelő indítékkal megingathatatlan hitet és bizalmat fejleszt ki, tanul és szemlélődést gyakorol. Végül fontos, hogy mindezt emlékezetetekben tartsátok, mert akkor lehetőségetek lesz elérni a buddhaságot, a tisztaság és teljesség állapotát, saját magatok és mások érdekében.

Írta ezt a Gyémántjogart Tartó Kalu Rinpocse
Tibet, a Hó Országa
Kelt a tibeti föld-juh év kilencedik hónapjának huszonnegyedik napján
1979. november 24.

Gyermekkor

Jangpacsenben (Közép Tibet) születtem a huszas évek végén a föld kígyó évében (1927. december 3.). Jangpacsen két részre van osztva. Az én tartományom a Gomangtöd körzet, melynek főkolostora a Drepung kolostor. A vidék változatos, szép természettel, sokfajta fával, hóborította hegyekkel. Ezek alatt kisebb sziklás hegyek, lejjebb cserjés mezők, apró folyók, legelők terülnek el, ahol vadállatok, madarak sok fajtája található. Fenyőfa is van hosszú, puha tűlevéllel, amelyből füstölő készül. Rálátunk egy patakokkal, apró tavakkal, érdes fűvel, buckákkal teli szép tájra. Szüleim sátorban élő nomádok voltak. Két fivérem, egy nővérem és sok rokonom volt. A fiúk a tavakból kinyert sóval kereskedtek. Anyám, sógornőm és nővérem az állatokat (kecske, bárány, jak, dri: nőstényjak, tehén) gondozták, fejték. A napot menedékvétellel és imáink olvasásával kezdtük. Az egész család pirkadat előtt kelt, vajat köpült miközben recitált. Mikor a nap felkelt, a nők kimentek megfejni a driket, majd utána felforralták a tejet. Csak ezután volt a reggeli. Azután a két-háromszáz kecskét és bárányt lehajtották a hegyről, ahol nyaranta legeltek a réten. A nők hosszú sorokban kipányvázták őket a fejéshez. Felforralták a tejet, joghurtot, vajat és sajtot Láma Ngawang Rinpocsekészítettek, amit a falvakban eladtak nyaranta. Télen friss vagy szárított húst árultunk, üzleteltünk. Délutánonként és este az állatokkal való foglalkozás után pihentünk, összegyűlt a család a sátorban, campát (pörkölt árpaliszt) ettünk sóval, tejjel és vajjal ízesített teával. Gyapjút kártoltunk, szőttünk, fontunk és sendönt (ima mások javára) gyakoroltunk. A felnőttek történeteket meséltek és beszélgettek, miközben jakszőrből kötelet fontak a sátorhoz.

 A gyermekek játszottak és meséket hallgattak, mielőtt ágyba mentek. Az idősebbek fent voltak este 11-ig, ültek a tűz körül és Tara szövegeket recitáltak. (Tara-Buddha együttérzésének női megtestesülése) A mani mantrát (OM MANI PEME HUNG) egész nap, munka közben is mondtuk. A szüleim buddhisták voltak, de sohasem hallottak a buddhizmusról, mint valami különleges tanról, hanem ez egyszerűen természetes volt számukra. A tan szerint nevelkedtem, mivel egész környezetem gyakorló volt. A Tara gyakorlást együtt végeztem velük, így kívülről tudtam úgy, mint ők. Lakóhelyünk körül több iskola, női és férfi kolostor volt.

A kolostorokban könnyen, aggódás nélkül vették az életet, nem hagyták, hogy a tudat mérgei és a világi dolgok zavart keltsenek, ott igazi béke uralkodott. Az emberek ajándékokkal mentek a kolostorokba és időnként meghívták a szerzeteseket és az apácákat sátraikba, akik mély benyomást tettek rám. Amikor nyolc éves voltam, arról álmodtam, hogy szerzetes leszek. Tizenhat éves voltam, mikor először menedéket vettem. Úgy történt, hogy a Három Drágaságnak: Buddhának, a Tannak és a Közösségnek adtam a hajamból egy kis tincset. Egy kimagasló női nyingmapa láma vezette a szertartást.

Kangri Tokarban élt, nem messze Lhaszától, a hegyszoros másik oldalán, a Cangpo (Brahmaputra) folyón túli hegyen egy barlangban. Dzsecünma Ani Rigdzin Csönyi Zangmonak hívták, jógini volt, és dákini (bölcsességlény). Dzsecünma a női lámák címe, jelentése "Nagyrabecsült Anya". Dzogcsen Rinpocsének is hívták. Rinpocse jelentése "Drága Tanító". A dzsecünma jóginival először nyolc éves koromban találkoztam, és már akkor vele akartam maradni. Később ő adta nekem az első szerzetesi felszentelést, ő volt abban az időben az egyik legismertebb tanító Tibetben, és megélte a 113 évet.

Kolostorélet

Láma Ngawang RinpocseMiután több kolostor volt a környéken, így iskolába azok egyikébe jártam. A tisztviselőknek, üzletembereknek és azoknak, akiknek különleges tisztségük volt a kolostorban, meg kellett tanulniuk írni és olvasni. A szerzeteseknek fontosabb volt ennél, hogy kívülről tudják a tan szövegeit. Ha egy családban három lány vagy három fiú volt, akkor azok, akik elég erősek voltak a kemény házimunkához, otthon maradhattak, akik nem tudtak, vagy nem akartak keményen dolgozni a háziállatokkal, azokat kolostorba vagy katonaságba küldték, hogy tanuljanak fegyelmet. A szüleim engem kolostorba küldtek, és nem volt ellenükre, hogy szerzetes lettem. Ettől a gyakorlástól jó lesz az ember. Én magam választottam így.

A kolostorélet tele van munkával, tanulással és szellemi gyakorlással. Amikor tizennégy éves voltam, a Gang Rinpocséhez (Kailas), Ázsia legszentebb hegyéhez mentem zarándokútra. Három évig tartott. Amikor tizenhét éves voltam, őszentsége Karmapa kolostorába mentem  Curpuba, és még egy szerzetesi felszentelést kaptam, ez alkalommal az előző, II. Dzsamgön Kongtrul Rinpocsétől. Curpuban több különböző meditáció gyakorlatot tanultam: az Alapgyakorlatokat (tib: Ngöndro), Mityö Dordzse (nyolcadik Karmapa) és a Vágás (tib: Csöd, az énhez való ragaszkodás elvágása) gyakorlatait stb. Huszonkét évesen teljesen felszentelt szerzetes lettem (tib: gelong). Drepung kolostoregyetemén is tanultam. Később sok zarándokútra mentem, és többször is meglátogattam a Szent Kailas hegyet. Négy év múltán visszamentem Curpuba. Őszentsége Karmapa megbízást adott, hogy a Kojul Gompa kolostor elöljárója legyek Dél-Tibetben. Ugyanekkor két zarándokutat is tettem Indiába, és kettőt a Gang Rinpocséhez. Mielőtt Tibetet elfoglalták a kínaiak, gyalog elmentem Indiába, Nepálba és sok szent helyet láttam. Veszélyekkel teli és megpróbáltató utak voltak.

Harminckét évesen visszajöttem őszentsége Karmapához, aki megengedte, hogy két hosszabb elvonulást végezzek, és akkor főleg a Vágást gyakoroltam. Most mesélek egy kicsit a kolostori munkanapról. A nap korán, pirkadat előtt kezdődik. A tanítványok a tanítóhoz mennek. Mosnak, takarítanak és tanulnak, szövegeket tanulmányoznak, és közös recitálást végeznek. Sok munka van, élelmet beszerezni, és felcipelni a meredek hegyoldalon a kolostorig, ami legtöbbször a hegytetőn van. Többnyire praktikus munkák. Kedvenc tantárgyam a dharma volt. Aki valóban dharmát gyakorol, annak mindenki szívesen ad ételt és szükségleti cikkeket. A szemlélődés volt az, amit a legjobban szerettem. Ha az ember szerzetes vagy apáca lesz, és három évet eltölt a kolostorban, különleges felelősséget kap, amely az idő folyamán egyre nő.

Utazások

Láma Ngawang RinpocseSokszor mentem elvonulásba, és sok szent emberrel találkoztam, ami nagyon tanulságos volt számomra. Úgy találtam, hogy az ő életformájuk a legjobb megoldás. Elérni az ő érettségüket volt legmélyebb vágyam és legbelsőbb reményem. Ha soha nem utaztam volna, semmit sem tanultam volna. Milarepa mondta: "Soha nem tanultam tussal írt könyvekből, a világ jelenségei a tanítóim." Láttam a Szakja kolostort, Tasilünpot és sok más szent helyet. Sok szenvedést is láttam útjaim során. Jó, hogy mindezt a saját szememmel láttam. Első tanítóm a már említett, női nyingma láma, Ani Rigdzin Csönyi Zangmo, a legfőbb lámám őszentsége Karmapa, meditáció mesterem pedig Láma Drubpön Tenzin (Téja Drubpön) volt. Tibetben és Indiában voltak ők a tanítóim. Indiában találkoztam a nagytiszteletű Kalu Rinpocsével.

 Huszonkét éves koromtól hét éven át egy curpui láma szolgálója voltam. Kemény élet volt. Ez évek alatt volt olyan, hogy egy egész hónapig nem volt időm levenni a ruhámat. A kemény munkától kimerülve este ágyra vetve magam álomba zuhantam. Amikor átmentem a Karcsama Lhamo hegy déli oldalára, Nepálba jutottam. A határon tibeti kereskedőkkel találkoztam, velük volt kb. hatszáz, teherrel megpakolt birka. Amíg meg nem érkeznek Nepálba, az állatokról sosem veszik le a terheiket. Amikor a birkák sót szállítanak, terhük fejenként huszonöt kiló, és terhüktől nem szabadulnak mielőtt Nepálba érnek, ami egy hónap és egy hét. Amikor az emberek használják az állatokat, nem gondolnak azok szenvedéseire. Nepálban az állatok egy részét fegyverre cserélik, és esetleg áldozati állatként lemészárolják. Nem érdekli őket, hogy az állatok min mennek keresztül. A jakok és a lovak is szenvednek. A birkáknak évente kétszer kell oda-vissza sót szállítaniuk. A sót a természetben nyerik, senkinek sem a birtoka. A tavaknál szedik, évente négyszer kell állatnak és embernek végigszenvednie az utat. Néha egy nap alatt több birka is elpusztul a nagy súly alatt, melyet oly régen cipel. A sós zsákok a birkák oldalán lógnak, összekötve a farkuk alatt. A só nedves lesz, és sebesre dörzsöli a bőrt a szőrön át. A sebekbe legyek petéznek. Hallhatjuk surrogásukat a birkák testének belsejében. Az állatok oldala a legyektől teljesen fekete. Több állat ebbe pusztul bele.

 Láma Ngawang RinpocseA tibeti és nepáli kereskedők találkoznak a határon, a tibetiek sót és gyapjút cserélnek rizsre. Nyecsang másik oldalán, ha az ember követi a hegyet lefelé, eléri Nepált. Nyecsang az a hely, ahol Milarepa találkozott a vadásszal, aki őzre vadászott. A történet Milarepa százezer dalában olvasható. Ebben az időben az emberek sokszor mondták nekem: "Bátor, okos és ügyes vagy!" Azt gondoltam tényleg az vagyok, aki elhagyta a szüleit és mások szolgálatába állt, mivel erre kérték meg. Nem jó, ha dicsérnek, mert az ember könnyen elszáll. A megrovás a legjobb tanítás.

Minden munkát a fiatal szerzetesek ellátásáért és a kolostorokért végeztem. Sok szobrot és más dolgot adtam felajánlásképp. Mindent a jó cél érdekében adtam, semmi sem pazarlódott el. Sokan sohasem gondoltak az állatok szenvedésére és gürcölésére. "Az ügyességemmel gyűjtöttem mindezt össze"-így gondolták. Barátok és rokonok mondták: "Bátor vagy mint egy tigris és erős mint a medve." Azért mentem el, hogy megmutassam erőm és bátorságom. Egyszer több mint ezer ezüstpénzt kellett cipelnem a hátamon. Féltem a rablóktól és a tolvajoktól. Birkaszőr ruhám volt és úgy izzadtam, hogy csurgott rólam a víz. Éjszaka olyan hideg volt, hogy megfagyott a ruhám, kidörzsölte a hátamat, nagy sebeim lettek. Egy hónapi menetelés és cipelés állt előttem. Az elején öt-hat kilométert, aztán már napi tizenhárom kilométert tudtam megtenni. A gyapjú nem segített a hátamon lévő seben. Akkor a saját szenvedésemen keresztül értettem meg, hogy az állatok mennyit szenvednek sebeiktől. Megértettem, hogy egyedül a dharmának van értelme.

Menekülés

Láma Ngawang Rinpocse 1958-ban, amikor a kínaiak bementek Tibetbe, elmenekültem. Láma Drubpön Tenzin azt mondta nekem, ha akarok maradhatok, és gyakorolhatom a dharmát. De én követni akartam őszentsége Karmapát és a nagytiszteletű Drubpön Tenzint, aki Karmapa tanítója volt. Együtt vándoroltam velük Bhutánon át, hátamon tizennégy kiló campát, egy kis vajat, teát és csomagomat cipelve. Tibettől Indiáig az egész út alatt egyetlen fillérem se volt. Vándorlásunk alatt, Curputól Bhutánig, végig bujkáltunk a kínaiak elől. Éjszaka, amikor nem volt holdfény, campát ettünk, és teát ittunk. Mentünk egész éjjel, a sötétben bukdácsoltunk, elestünk, és ez így ment tizenhat nap és éjjel, végig rettegve a kínaiaktól.

Amikor megérkeztünk Bhutánba, a királyi palotában hét napig pihentünk, és a kormánytól ételt kaptunk. Akkor harminckét éves voltam. Két hónapig maradtam Bhutánban, ahonnan Szikkimbe, Baksakaliba mentünk. Ott egy, az ugyanezen az úton jött tibetiek számára létesített átmeneti táborba kerültünk. Egy napig maradtam, majd vonatra szálltam és Sziliguriba mentem, majd onnan busszal Gangtokba. Karmapa rumteki fő kolostora ehhez nagyon közel van. Szikkimben hat évig éltem, és sok minden más mellett száz nyungne meditációt is elvégeztem. Sokat gyakoroltam elvonulásban, és zarándokutakat tettem szent helyekre.

Lo-ban láttam egy varázslatos helyet, ahol tűz és forró víz tört elő a földből. Ezt a tüzet és vizet nem emberek hozták létre. Ez egy titkos és nagyon szent hely, amely Padmaszambhava (Guru Rinpocse) áldását hordozza, aki Buddha tanait Tibetbe elvitte. Többször elmentem a Co Pema tóhoz. A tó környékén sok remetelak van. Ez az a tó, ahol Guru Rinpocse újjászületett egy lótuszvirágban, miután máglyán elégették. Ez idő alatt megkaptam a Rincsen Terdzö teljes meghatalmazását, mely igen sok terma szöveget tartalmaz. Ezek különleges szövegek, melyeket Padmaszambhava rejtett el, hogy az eljövendő korok hasznára legyenek. A meghatalmazást őszentsége Dilgo Khjence Rinpocsétől kaptam, aki a nyingma hagyomány feje volt. Karmapától sok meghatalmazásban részesültem, mint pl. a Dam Ngakdzö és a Kagyü Ngakdzö

Egy idő után Szikkimből Szonadába utaztam, a nagytiszteletű Kalu Rinpocse kolostorába, amely Dardzsiling mellett fekszik. Szonadában a hagyományos három éves elvonuláson vettem részt, amelynek időtartama három év, három hónap, három nap. További hat évig maradtam Szonadában, ahol a közös meditációk vezetője (dordzse lopön), illetve a kolostor oltáráért felelős (csőjok) voltam, sok tormát és mandalát készítettem. Harmadik indiai utazásom alatt Kálacsakra beavatást kaptam Bodh Gájában őszentsége a Dalai Lámától. Több zarándokutat tettem a Co Pema tóhoz. Az ott töltött két évem alatt egy négy hónapos elvonulást is végeztem.

Európában

Ezután visszamentem Szonadába, hogy előkészítsem európai utamat. Egy egész évbe került amíg papírjaim elkészültek. Ez idő alatt harminchat nyungne meditációt végeztem el. Végül is Franciaországba, Plaige-be kerültem, Kalu Rinpocse központjába. Eredetileg egyáltalán nem gondoltam rá, hogy Európába menjek, de őszentsége a Karmapa azt mondta, hogy a három éves elvonulás után, akár tudom a nyelvet, akár nem, hasznos lesz odautaznom. Ez volt a kívánságuk.

Láma Ngawang Rinpocse Szenvedések és nehézségek árán gazdag tapasztalatokat gyűjtöttem. Néha magas, szent lámákkal voltam együtt, néha koldusokkal. Vándorlásaim és utazásaim során a sok különböző környezet révén gazdag tudásra tettem szert. A Franciaországban eltöltött idő után, 1976 elején, Kalu Rinpocse a stockholmi dharma központba, a Karma Sedrup Dargye Ling-be helyezett. Úgy gondolom, minden rendben ment, amikor nyugatra jöttem.

Első benyomásom Svédországról az volt, hogy az emberek nem annyira nyitottak, mint amihez én szoktam Tibetben. Nyelvtudás hiánya miatt kapcsolati nehézségek voltak, de hála tolmácsomnak, Szönam Tenzin Dzsamjanglingnek, megtaláltam a helyem, tanítok és sokaknak a segítségére lehetek. Az én országomban, Tibetben az embereknél a vallásos buzgóság nagyon erős. A buddhista tanítások, a dharma szellemében nevelkedtünk, hogy szeretetteljes barátságosságot mutassunk minden lény iránt. Ez a szellemi tudás Tibetben mindig szájhagyomány alapján terjedt, nemzedékről-nemzedékre. Ma ezt az utat többek között az új materializmus fenyegeti. Ezért különlegesen fontos számomra, hogy a dharmáról való tudást továbbadjam. De ezt politikai hátsógondolatok nélkül, úgy akarom csinálni, mint a virágoskert illatozó virágai. Az én feladatom itt, Nyugaton az, hogy tanítsak, amint egykor Buddha tette. Meg akarok mutatni egy utat, amely a szenvedéstől való megszabaduláshoz vezet a következő életben is.

A fiatalok Svédországban gyakran nagyon jó anyagi körülmények között élnek. Sokan mindent megkapnak. De nem tudják mi az, hogy ártalmas cselekedet, és azt sem, hogy mi a halál. Nem tudják, hogyan lehetnének a legjobb módon önmaguk és a társadalom javára, amelyben élnek. A nyugati ember gyakran túl sok tárgyhoz, ingósághoz, vagyonhoz ragaszkodik. Nehezen tudja kinyitni magát. Ahhoz, hogy az ember összhangba kerüljön önmagával, szükség van egy, a lelkületet megtisztító folyamatra. Képeznünk kell a megértésre való képességünket, elmélkedni a mulandóságon, és felkészíteni magunkat a következő életre. Azt szeretném, hogy Buddha tanításainak a gyakorlásán keresztül a fiatalok megismerjék a dharmát. Különböző módszerekkel akarom megmutatni, hogy a rossz emberi tulajdonságok hogyan alakíthatók át áldásos erőkké, mind magunk, mind a külvilág javára. Az ember nagy lehetőségekkel született! Nem azért jöttem ezen a hosszú úton Nyugatra, hogy az embereket a buddhizmusra térítsem. Azért jöttem, hogy a segítségükre legyek. Mindenkinek a saját útját kell megválasztania.

Láma Ngawang svédországi és magyarországi tevékenysége

Láma Ngawang RinpocseDordzse Lopön Lama Ngawang 1976 óta dharmatanítóként és nagyra becsült vezetőként működik a Karma Tenpe Gyalcen tibeti buddhista közösségben, valamint a Karma Shedrup Dargye Ling buddhista központban, Svédországban. Indiából fontos buddhista írásokat, vallási kegytárgyakat hozott, mint pl. a Buddhista Kánon hatalmas szöveggyűjteménye, a Kangyur és a Tengyur, ezáltal értékes buddhista könyvtárat létrehozva az eljövendő generációk részére.

Nagyra becsült Láma Ngawang kezdeményező alapítója volt a Karma Decsen Özel Ling tanulmányi és elvonulási központnak, amelyet 1980-ban Kalu Rinpocse avatott föl. Itt három alkalommal vezette Láma Ngawang a hagyományos három éves elvonulást, amely a tibeti buddhizmuson belül a lámák magasabb képzésére szolgál. Számos rövidebb elvonulást és tanfolyamot is vezetett. Segített átépíteni a düledező csűrt egy szép épületté templommal, konyhával és vendégszobákkal. Mindent nagy tudással végzett, úgyszint részt vett a gyakorlati munkában is. A stockholmi és a fellingsbroi templom számára beszerzett, valamint ő maga is készített sok gyönyörű dolgot. Az egész elvonulási központ egy egész kis dharma faluvá lett, kicsiny házakkal, melyek körülvesznek egy gyönyörű fehér sztupát, melyet Láma Ngawang kezdeményezésére és szellemi vezetése mellett építettek a közösség tagjai, a hároméves elvonulások résztvevői, és sokan mások.

A sztupa a buddhizmus legfontosabb alapelvének a jelképe, amely a tisztelet az életnek és a nem-ártásnak. A nemzetek közötti és az emberek közötti megértés, béke, szabadság, egyenlőség emlékműve. A sztupában drága ereklyék, szent szövegek és jelképek kerülnek elhelyezésre, ezért az nem más, mint az áldásos szellemi erők erőműve. A svédországi szupát őszentsége a Dalai Láma avatta föl 1988-ban. Láma Ngawang kezdeményezője volt az "info kávézó"-nak is, amely jó szolgálatot tesz a látogatóknak és a tanfolyamoknak, melyek több helyet igényelnek.

Több magyar buddhista is részt vett a fellingsbroi elvonulási központ felépítésében, minekutána megkérték Láma Ngawangot, hogy hazájukban, Magyarországon is alapítson meditáció központot. Magyarországon 1989-ben megalapította Taron, Nógrád megyében, a Karma Ratna Dargye Ling elvonulási központot, ahol vezetésével egy tizenkét méter magas sztupát építettek, melyet őszentsége a Dalai Láma avatott fel 1992-ben. Láma Ngawang RinpocseBudapesten, Csillaghegyen 2001-ben alapított központot, melynek a Karma Dordzse Ling nevet adta. Láma Ngawang minden évben körülbelül három hónapot a magyar központban tölt. Az ország több pontján tanított, valamint a környező országokba is több ízben meghívták.

Láma Ngawang vezető személyisége a tibeti Gyémánt Út buddhizmus svédországi és magyarországi kifejlődésének. Ő volt például kezdeményezője őszentsége a Dalai Láma ismételt svédországi látogatásainak az 1980-as évek elején. Közösségeink azóta is többször voltak részesei kiemelt látogatások szervezésének, mint pl. a fellingsbroi és a tari sztupa felavatása alkalmával, valamint őszentsége Karmapa, Szakja Trizin Rinpocse és számos más nagy láma látogatásakor. Láma Ngawang életét és munkásságát nagy megértés és tevékeny együttérzés jellemzi. Kiváltképpen mindig nagy megbecsülést mutat más buddhista irányzatokkal, valamint más világvallásokkal szemben. Részt vett több különböző buddhista, illetve különböző vallások közötti találkozón. Különösen felejthetetlen Láma Ngawang határtalan elővigyázatossága az állatokkal szemben, beleértve a halakat és a rovarokat is. Ételmaradékai, minden parányi rizsszem is a számtalan sok erdei hangyaboly lakóinak és a központ körül élő madaraknak a jóllakatását szolgálja. Mindig hangsúlyozza az elvárás nélküli adás fontosságát. Az állatok elfogadják az adományt anélkül, hogy többet kérnének, ellentétben az emberekkel.

A Láma minden alkalmat megragadott, hogy tudatosítsa az emberekben a vadászat és a horgászás szenvedés teli következményeit, miután az állatoknak is van tudatosságuk és vannak érzelmeik, mint nekünk embereknek. Annak a több ezer iskolásgyereknek, aki meglátogatja központjainkat, különösen a buddhizmus alapszabályairól beszél: védeni minden élőlény életét, de beszél a tanulás és a fejlődés lehetőségeiről és az élet adta lehetőségek okos kihasználásáról, valamint az alkohol és drog káros hatásairól és veszélyeiről is. Láma Ngawang szerint központunk egyik lLáma Ngawang Rinpocseegfontosabb feladata az iskolás osztályok fogadása. A fiatalok kritikusan gondolkoznak, de ugyanakkor nyitottak. Ők még nagy hatással lehetnek életük alakulására, míg az idősebbeknek általában nehezebb beidegzett szokásaikon változtatni.

A Láma életének leírása nem volna teljes, ha nem említenénk természetességét, kötetlen és közvetlen megnyilvánulási módját. Őszentsége a XVI. Karmapa elmondta nekünk stockholmi központunk meglátogatása alkalmával, hogy Láma Ngawang egész életét kizárólag a belső ösvény gyakorlásának szenteli, és képes tanítványait elvezetni szellemük igaz természetének megismeréséhez, azaz a megvilágosult állapot megtapasztalásához.

Mi is tapasztaljuk, hogy Lámát nem érdekli világi tevékenység vagy beszélgetés. A Láma egy élő példa arra, hogy ne azt tegyük, amit mások elvárnak tőlünk, hanem mindig csak a belső, megélt megértés irányából cselekedjünk. Az Ő életmódja példázza az élő gyakorlatban megvalósított tudását annak, hogy hogyan kell helyesen cselekedni életünk különböző helyzeteiben.

Ezzel a rövid írással, melyben Dordzse Lopön Láma Ngawang mesél életéről, sok nehéz próbatételéről és kemény, a dharmáért folytatott munkájáról, szeretnénk kifejezni mély köszönetünket, az általunk mélyen értékelt és nagyra becsült Lámának, aki támasza és segítője sokunknak. Nem kevésbé fontos az ő melegszívű, ösztönző és gondoskodó jelenléte.

Eltávozott 2011. április 9-én, Stockholmban

Őszintén reméljük, hogy az emberi teste elhagyása után sem hagy minket magunkra és kívánjuk, hogy minél előbb szülessen vissza tanítani az ember világba. Akinek van lehetősége gyújtson gyertyát.