Szkíta - Hun - Magyar buddhizmus

Buddha tanításai nyomán a buddhista Belső Ösvény sok követőre talált, és a nagy Asóka király uralkodása alatt (i.e. 268-232) egész Indiában virágzott.

A Tan második nagy virágzását a hatalmas szkíta Kusán birodalomban érte el

amely magába foglalta Közép-Ázsia fejlett műveltséggel rendelkező területei mellett a mai Afganisztánt, Pakisztánt és Kasmírt, valamint a mai észak-nyugat India és Közép-India földrésznyi területeit, a Gangesztől az Aral tóig. A legendás szkíta kusán uralkodó, "A Király, A Királyok Királya, Őfelsége Kaniska" idején (uralkodása kb. i.e. 1. század és i.sz. 1. század közé tehető) a Tan és az ösvény már jól meg volt alapozva az egész birodalomban. A szkíta Kusán műveltség és művészet két legjelentősebb központja az észak-közép indiai Mathura volt Agra közelében, és Gandhara észak-nyugaton, a mai Pakisztánban. A Selyemút megnyitásával (i.e. 2. sz.), ezen az Indiát Belső-Ázsiával, Európával és Kínával összekötő nagy kereskedelmi úton a kereskedők karavánjaival szerzetesek is utaztak, és a Tant hirdették.

A tanítások nagyszámú támogatóra leltek Belső ázsiában,

így a szerzetesek hatalmas buddhista közösségeket alapítottak Turfán, Kusá, Kasgár, Kotán virágzó műveltségű gazdag városaiban, és másutt. Az elkövetkező évszázadokban koronahatalmas kolostorvárosok épültek, amelyek mára fennmaradt romjai, számtalan sziklába vájt temploma, valamint a nagy magyar tudós Stein Aurél által felfedezett óriási számú szent könyve a buddhizmus legmagasabb szintű műveltségéről és művészetéről tanúskodnak. A szentiratokat lefordították Közép-Ázsia számos nyelvére, és gazdag művészeti hagyományok születtek. A tanítások így mind írásos, mind vizuális alakban terjedtek, és a művelődés valamint a művészet fejlődésének hatalmas mozgató erejévé válva nagy hatással voltak Közép-Ázsia népeire.

A Széles út (szanszkrit: mahajána) tanításai, melyeket Buddha a felébredt szellem nagy hősei (szkr: bódhiszattva) számára adott, a nagy szkíta uralkodó Kaniska király alatt kezdtek széles körben elterjedni, aki összehívta a harmadik buddhista zsinatot

Buddha igaz tanításai alapjainak lefektetésére. Ebben az időben ötszáz mester értette meg tökéletesen a Széles Út valódi értelmét. A Széles Út szutrák jelentésének terjedése érdekében ekkor alapították meg Nalandát, amely a buddhista világ leghatalmasabb és legbefolyásosabb egyetemévé fejlődött. Innen vitték a Széles Út tanításait ázsia országaiba az elkövetkező évezred folyamán. A kusán szkíták buddhista műveltségét a később rájuk telepedett, és az egész hatalmas birodalmukat átvett fehér hunok is tovább folytatták egy kisebb megszakítástól eltekintve. A hunok, amint azt az élő magyar hagyományból máig tudjuk, a szkíták és a magyarok rokonnépe. Ugyanezt vallja minden mai nagy ázsiai nép hagyománya és mai történetkutatása is.

A fehér hunok, hasonlóan a szkítákhoz, az évszázadok során hatalmas, gazdag műveltségű birodalmat hoztak létre észak-nyugat Indiában.

Mai leszármazottaik a rádzsputok (Királyi Pásztorok) büszke harcos pásztornépe, akik a mai Radzsasztánban és Pandzsábban élnek. Más leszármazottaik a mai Afganisztán és Pakisztán északi elzárt völgyeiben élő népek, akik egészen a 20. század elejéig megőrizték függetlenségüket.

A buddhizmus így Indiából először Közép-ázsia felé vette útját, ahol az ott élő szkíta-hun népek között sok évszázadon át nagymértékben elterjedt, és itt vált a későbbi ázsia szellemiségét és arculatát meghatározó erővé.

Itt alakult ki a Széles Út és a Gyémánt Út szellemisége. A Gyémánt Út tanítások legfontosabb központját, Orgyen országát a hagyomány alapján a mai kutatás az észak-pakisztáni Szvát völgyébe helyezi. A szellemiség mellett a buddhizmus művészete is itt öltötte fel későbbi, és a mai napig jellemző alakját. A szkíta kusán műveltségben alakult ki Buddha ábrázolása (azt megelőzően Buddhát nem ábrázolták), az a rendkívül finom arányrend, amellyel Buddhát, mint a megvilágosodás jelképét ma is megjelenítjük. De itt alakult ki a buddhista sztupa mai, Tibetben, Belső és Kelet ázsiában használt alakja is. Így a tari sztupánk is a szkíta buddhista műveltségre és művészetre vezethető vissza, amely ezt a csodálatos élő hagyományt máig megőrző és továbbfejlesztő tibeti tanítóink közvetítésével került végül vissza hozzánk, a szkíták és a hunok utódaihoz.

A buddhizmus Közép ázsiából terjedt tovább ázsia többi országába.

A hagyomány és a mai kutatás egyetért abban, hogy Kínába a Tant innen vitték át nagytudású, szkíta-hun szerzetesek. Hun áldozati üstAz első An-sih-kao pártus tanító volt, aki kb. i.sz. 148-171-ig végzett fordító munkát Lo-jangban. Őáltala vette kezdetét a közel ezer éves fordítói munka Kínában. K'ang-seng-k'ai a mai Szamarkand területéről érkezett a 3. sz.-ban. Csu-fa-hu vagy Dharmaraksa Tokharából jött a 3-4. sz.-ban. Amikor az 5. sz.-ban Kumárádzsiva megérkezett Kusából, a fordítási munkálatok Kínában elérték a tetőpontot.

A tibeti buddhizmus kialakulásában is főszerepet játszottak azok a mesterek, akik erről a területről származtak.

A tibeti buddhizmus számára szent országot, Orgyent, mind a hagyomány, mind a mai nyugati kutatás az észak-pakisztáni Szvát területre helyezi. Ezt számítják a Gyémánt Út szellemisége fő központjának, ahonnan sok nagy tanító érkezett mind Indiába, mind pedig Tibetbe, illetve sok esetben Indián keresztül Tibetbe. A Gyémánt Út hagyomány legnagyobb mesterei közül sokan innen jöttek. Buddha kortársa volt Indrabuti, Orgyen királya, ő volt az, aki a Gyémánt út tanításait Buddhától az emberek közt elsőként megkapta. De Orgyenből származnak olyan megvilágosult mesterek is, mint Garab Dordzse, valamint Padmaszambhava, aki a buddhizmust Tibetben megalapozta, és sokan mások. Emellett a tibetiek folytonos összeköttetésben voltak Közép ázsia többi buddhista központjával is. A szkíták és a hunok buddhista műveltségét Belső ázsiában egyik utódnépük, az ujgurok folytatták tovább magas szinten, majd pedig a mongolok - akik szintén a hunok leszármazottainak tartják magukat - vették át immáron a tibetiek közvetítésével, és tartják fenn, mind a mai napig.

Mindezt a buddhista hagyományból tisztán és világosan kiolvashatjuk, de a mai nemzetközi, keleti és nyugati tudományos kutatás is megerősíti. Láthatjuk ebből, hogy őseink szellemisége egykoron elválaszthatatlan volt attól a fennkölt szellemiségtől, amely a Megvilágosulttól ered, és azt is láthatjuk, hogy őseink, a szkíták és a hunok, milyen hatalmas mértékben járultak hozzá az egész emberiség e legnagyobb kincsének a kifejlesztéséhez, elterjesztéséhez, valamint értékeinek fenntartásához. Természetesen mindez nem maradt nyom nélkül a mi számunkra sem. Népünk szellemi hagyományában a figyelmes kutató könnyen rátalál mind a Keskeny Út, mind a Széles Út, mind pedig a Gyémánt Út tanításaira közvetlenül is, de a Tan ismeretében megállapíthatjuk azt is, hogy egész népi műveltségünkben és szellemiségünkben meghatározó szerepet játszik a buddhista Belső Ösvény a sámánisztikus elemek mellett.

A buddhista szellemiség együttélése a sámánizmussal egyébként egy olyan jelenség, amely jellemző a mai buddhista műveltségek mindegyikére. Így a Megvilágosult által megmutatott fennkölt ösvény egy olyan búvópatakhoz hasonlít, amely hosszú időn át a felszín alatt áramlott, azonban, hála megvilágosult tibeti tanítóink jóságának, ma újra teljes dicsőségében, tisztaságában és erejében bukkant fel nálunk, hogy újra megtermékenyítse és megvilágosítsa szellemünket és hosszú méltatlan sötétség után újra a megvilágosodás tiszta és gyümölcsöző ösvényére léphessünk.

Források

Tulku Döndup: Masters of Meditation and Miracles - Shambala,
The Teachings of Buddha - Bukkyó Dendó Kyókai, Tokyo
World Peace Ceremony Bodh Gaya - Dharma Publishing, Berkeley
Robert E. Fisher: Buddhist Art and Architecture - Thames and Hudson, London
Tamara Talbot Rice: Ancient Arts of Central Asia - Thames and Hudson, London
Dr. Aradi Éva: A fehér hunok Indiában - Turán, Budapest