Tisztelet Kőrösinek

Tisztelet az élő, szent tudás hagyományát fenntartó megvilágosult tanítóknak, akik mindannyiunk javáért számtalan alakot öltve eljöttek és eljönnek közénk, számtalan módon hirdetve a megvilágosodáshoz vezető Belső Ösvényt a lények adottságainak megfelelően, a különböző korokban, a különböző vallások, fajok, kultúrák, és egyének nyelvén! Tisztelet a megvilágosult szellemű, tiszta és teljes

Kőrösi Csoma Sándornak

aki Tibetben, a Belső Ösvény virágzó fellegvárában újrateremtette kapcsolatunkat az ősi tudás élő hagyományával! A tudás által, mely minden boldogság forrása, és minden szenvedéstől szabadít, teljesedjék be minden lény java, e világban és e világon túl!

 

Tisztelet KőrösinekKőrösi Csoma Sándor a magyarság eredetét kereste. Korának legmagasabb szintű tudományos képzésében részesült Németországban, az akkori világ egyik vezető intézményében, a Göttingeni Egyetemen, és vált nemzetközileg elismert tudóssá. Itt készült fel a nagy útra a keletkutatás tudományainak legmagasabb szintű elsajátításával, valamint számos nyelv megtanulásával. Meg akarta keresni testvéreinket, az Ázsiában maradt magyarokat, a hunokat és az ujgurokat hazájukban, a távoli Belső-Ázsiában, ahol ma is laknak. Útjára anyagi források nélkül, gyalogosan indult el, és több ízben megkísérelt Belső-Ázsiába eljutni, de akadályokba ütközött.

Így jutott el végül Nyugat-Tibetbe, Ladakba. Itt, a Himalája csúcsai között, 4-5000 méteres magasságban fekvő kolostorokban hét éven át, nehéz körülmények, nagy nélkülözések között tanulmányozta a tibeti nyelvet, sajátította el a buddhista szellemiséget képzett lámák vezetésével, és vált a buddhizmus magas szintű gyakorlójává. Emlékét a mai napig tisztelet övezi Tibetben. Ezután Indiában, Kalkuttában, a Bengáli Ázsiai Társaság könyvtárosaként összeállította és kiadta híres Tibeti-Angol Szótárát és Tibeti Nyelvtanát, valamint számos más, a világ számára addig ismeretlen anyagot publikált a tibeti buddhizmusról tudományos dolgozatokban. A tibetológia tudományának így vált úttörőjévé és megalapozójává.

A buddhizmus nyugati tudományos szellemben történt feltárásáért, és az egész világra kiterjedő ismertetéséért, valamint példaértékű szent életéért Japánban Csoma Boszatszu (szanszkritul: bódhiszattva) néven a buddhizmus szentjének ismerték el. A buddhizmus követői nagy tisztelettel adóznak emlékének az egész világon. Ötvennyolc éves korában újra elindult fő célja felé, testvérnépeink felkutatására. Ezúttal Tibeten keresztül akarta megközelíteni az őshazát, a hunok hazáját. Azt remélte, Tibetben sok értesülést szerezhet Belső-Ázsia népeiről, akikkel a fejlett Tibeti civilizáció ősidők óta szoros és mélyreható kapcsolatot tartott fenn. (A tibetiek ma is hangoztatják szkíta rokonságukat.) Kőrösi Csoma Sándornak mindvégig töretlen meggyőződése volt a szkíta-hun-magyar rokonság, és életét tette fel arra, hogy ezt minden kétséget kizáróan bebizonyítsa. Munkáját sajnos nem tudta beteljesíteni, Tibetbe már nem jutott el, mert a Himalája lábainál megbetegedett, és elhagyta e földi létet. Munkássága azonban erőteljes ösztönzéssel és példával szolgált az őt követő nemzedékeknek. Nyomdokain számos lelkes kutató utazott az általa kijelölt területekre, ám a természeti és politikai akadályok sokáig leküzdhetetlenek maradtak. Gyökeres fordulatot csak az ezredforduló évei hoztak.

Hazánknak és az érintett belső-ázsiai országoknak az orosz megszállás alól történt felszabadulása végre szabaddá tette a kutatást. Az eredmény nem sokáig váratott magára: 1999-ben magyar és kazak tudósok felkeresték az Ázsiában élő magyar törzseket, és a nagyvilág nyilvánossága elé tárták létezésüket, amit korábban, az idegen – cári majd szovjet – elnyomatás alatt lehetetlen volt megtenni. Helyesnek bizonyult tehát Csoma látomása – ma is laknak magyarok az ázsiai őshazában – s amit halandó teste nem volt képes elvégezni, beteljesítette halhatatlan szelleme, mely tovább él az őt követő kutatók lelkes és fáradhatatlan törekvésében. Korunkban, világunk kitágulása és az információ gyors áramlása révén sok téves nézet elavulttá vált eredetünk kérdésében is.

Ma már általánosan ismert dolog, hogy a szkíta-hun-magyar rokonságot az eurázsiai népek ősi hagyománya és történetírása a kezdetek óta hirdeti, és annak tényét a mai nemzetközi tudományos közvélemény is teljes bizonyossággal alátámasztja.