Ulaabaatar

Megérkeztünk Mongólia fővárosába Ulaanbaatar-ba (jún. 27.). Az első érdekesség az volt, hogy egyik társunk feladott csomagjából eltűnt a bicska. Helyette méltányos tolvajunk pénzt helyezett a kés hűlt helyére - jelezve ezzel jó szándékát.
Az érkezés után, hogy ne vesztegessük az időt, rögtön el is mentünk a szállónk (Center Hotel) közelében lévő Dashi Csöling kolostorba. Itt Tiszteletreméltó Mönk Erdene láma fogadott minket, aki a főláma helyettese. Körbevezetett bennünket a most is épülő kolostor szép jurta alakú épületein. Ebből is látszik, hogy mennyire mélyen ágyazódott be a buddhizmus az ősi nomád kultúrába.
A főszentélyben egy hatalmas imafüzér van elhelyezve. Ennek óriási gyöngyszemei 2000 éves fából vannak kifaragva és azt tervezik, hogy egy ideig itt marad, mielőtt körbeutazza a világot. Engedélyt kaptunk, hogy a másnap reggeli Tara meditációt ebben a szentélyben tartsuk meg. Este a Modern Nomads (www.modernnomads.mn) étteremben fogyasztottuk el a nyitó vacsorát Erdene láma társaságában.

Másnap reggel (jún. 28.) Erdene-bat láma érkezett hozzánk a szállóba - aki egy nagy csö mester -, hogy Sambala tanításokat kapjunk tőle. A láma nagyon melegen üdvözölt minket. Kifejtette, hogy a magyarok és a mongolok testvér népek. Ezt követően elmentünk a Gandantegchinlen (www.gandan.mn) kolostorba, melynek főszentélyében egy 25 méter magas álló Csenrézi szobor található.

Itt ismerkedtünk meg Gündze ani-val (apáca) akit megkértünk, hogy kísérjen el bennünket a Sambalába.

Délután ellátogattunk Mongólia egyetlen kagyü szentélyébe. Egy igen kis szobában foglaltunk helyet, mert a kolostor még építés alatt van. Sós teával, gyümölccsel kínáltak bennünket. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak bejött egy kis stáb a 9TV-től. Ez egy Mongólia szerte sugárzott TV adó. Rövid interjút készítettek Láma Csöpellel és Taivan Szeihan gabdzso (gese) lámával aki a szentély főlámája.

Mongóliában nagyon kevesen tudják, hogy nyugaton vannak gyakorló buddhisták. Így hát ennek akkora hírértéke volt, hogy az esti híradóban már magunkkal szembesülhettünk a mongol TV-ben. Közben kiderült, hogy Steven Seagal - az akciófilmjeiről híres amerikai filmszínész - szintén ide jár buddhizmust tanulni. Erről több kép is árulkodott a falakon. Futólag érintettük a Sukhbaatar teret, ami Ulaanbaatar főtere. Itt természetesen Dzsingisz kán hatalmas szobra ül a Parlament bejáratánál.
Este elmentünk Dzsado Rinpocséhez, aki a Dalai Láma küldötte. Nagyon kedves ember, jelenléte hasonlatos volt a Dalai Láma jelenlétéhez. Megolvadt a légkör.

Harhorin

Másnap reggel (jún. 29.) magunk mögött hagytuk a várost és elindultunk vidékre három UAZ gépkocsival. Dharma láma, felesége és lánya kísért minket el erre az útra. Beléptünk a sztyepék birodalmába. Gyönyörű zöld dombos táj, mindenhol lovak, jurták, kecskék. Nagy tér és szabadság.

Az első állomás Shanh hiid. Ezt a kis kolostort a kommunizmus idején rombolták le és most építik újjá. Nagyon meleg vendéglátásban volt részünk. Kértünk és kaptunk tanítást a Sambaláról.

Este egy kis jurta szállóban szálltunk meg. Ezek kényelmes, négy személyes jurták voltak. Este tüzet gyújtottunk és sokáig doromb zenével szórakoztattuk magunkat.

Másnap reggel (jún. 30.) elmentünk Erdene Zuu-ba (www.erdenezuu.mn). Ez egy hosszú sztupa-fallal körbevett kolostor. Nagy része az állam tulajdona, de egy kis részt elkülönítettek a kolostor számára. A valódi gyakorlás itt folyik, a többi rész csak múzeumként szolgál.

Találkoztunk Baasansuren főlámával, aki egy jurtában fogatott minket. Itt kaptunk először kumiszt. Aki még nem kóstolta ezt az italt, azt egy kicsit megüti az íze. Egy erős, pezsgő, erjedő ital, ami igen savanyú is egyben, és amit kancatejből készítenek. Nem mertünk sokat inni belőle, meglátjuk mi lesz a végeredmény.

Tovább mentünk az Orhon folyóhoz, ahol a kellemes vízbe térdig gázoltunk. Itt egy helyi nomád jött lovon és egyik társunknak masszázst adott, persze megfelelő tugrig (mongol pénznem) reményében, amit meg is kapott. El is neveztük a fickót sámánnak. A vízben lovak egy kis csapata állt, a távolban jurták. A levegő és a hangulat fantasztikus.

Következő állomásunk egy nomád család volt. Itt Mongóliában nem furcsa és kellemetlen, ha hívatlan vendég toppan a hajlékba. A sztyeppén bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy egy kis menedékre van szüksége vándorlása során. Ilyenkor bemegy az ember egy jurtába (mongolul ger - hajlék) és már kínálják is kumisszal, szárított sajttal, túróval.
Mikor odaértünk, épp kecskefejés volt soron. A kecskéket a fejés idején egymással szembe megkötik és a nők és gyerekek fejik sorban őket. Egy karámba kis jakok voltak elkerítve, az anyjuk meg épp a közelben figyelt minket.

Megtudtuk, hogy a nomádok sosem betegek. A nálunk egyre nagyobb méreteket öltő un. civilizációs betegségeket nem ismerik. Csak balesetek vannak. Az átlag életkor 75 év. Egész nap kint vannak a jó levegőn, nyáron csak tejtermékeket, télen meg csak húst fogyasztanak a nagy hideg miatt. Vitaminhoz, gyümölcshöz nem igazán jutnak, mégsem betegek soha. Szerintük a vitamin a birkahúson keresztül jut a szervezetükben, hiszen azok kizárólag gyógynövényeket legelnek. Elvégzik a jurta körüli munkákat és boldogok azzal, amijük van. Egyáltalán nem szegény emberek. Gondtalanul élik egyszerű életüket.

Tuvkhen

Megérkeztünk a Tuvkhen kán hegy lábához, aminek csúcsán 2300 méter magasan található a Tuvkhen kolostor.

A kolostort 1653-ban Öndör Gegen Zanabazar alapította, aki a mongol buddhizmus kiemelkedő alakja. Ezen a helyen számos ereklye található, többek között a szent Bogd templom, Öndör Gegen sziklában hagyott lábnyoma, a barlang ahol meditált, egy anyaméh barlang, Mahakala és Tara fák.

Különleges hely ez. A táj is teljesen más. Magas hegyek és dús növényzet főleg fenyőfákkal. Az UAZ-ok csak egy darabon tudtak felvinni minket a hegyre a terep vadsága miatt.

A hegy tetején különleges látványt nyújtott a tisztás közepén a szikla. Megkerestük a főlámát, de csak a helyettesét találtuk meg egy igen szigorú láma személyében. Hosszas kérlelés után Láma Csöpelnek és két szerencsés társunknak éjszakára rendelkezésére bocsájtotta a rinpocsék részére fenntartott kis épületet. A többiek a lenti jurtaszállóban kaptak menedéket.

Másnap reggel (júl. 1.) indultunk fel a hegyre egy kimerítő séta formájában. A Tara meditáció után szétnéztünk a hegyen. A kilátás csodálatos. Először a meditáció barlangot néztük meg, aztán a csapat folyamatosan szétesett. Mindenki sietett a számára legérdekesebb látnivaló irányába. Itt sziklamászásra is volt lehetősége annak, akit ilyenfajta kaland vonzott.

Többen kipróbáltuk az anyaméh barlangot. Ez egy igen szűk kis járat, belsejében szűk kis bugyorral. Az a hagyomány, hogy fejjel lefele kell bekúszni majd a férfiak jobbra, a nők balra fordulnak és másznak ki belőle. Ez jelképezi az újjászületést. Aztán van egy nyeregszikla - a Bölcső - ahova le kell ülni meditálni kipihenve a születés fáradalmait.

Valamiért a hegy csúcsára nők nem mehettek fel. Pedig a kilátás fantasztikus onnan. Körben szakadékok és amerre a szem ellát csak erdők és hegyek vannak. Másnap (júl. 2.) egy rövid elvonulást végeztünk a szentélyben.
Ezen az estén mindnyájan lementünk a jurtaszállóban. Ekkor került sor egy barátságos mongol-magyar birkózásra. A mongol birkózás nagy hagyományokra tekint vissza. Tőlünk csak hárman vállalták a megmérettetést és az elkeseredett magyar küzdelem egyszer meghozta a gyümölcsét. Sikerült végre az egyik mongolt földre vinni. Hatalmas tapsvihar tört ki nemcsak magyar részről. A győztes mongol csapatot egy unikummal ajándékoztuk meg.

Amarbajasgalant

Másnap korán reggel (júl. 3.) indultunk az Amarbajasgalant kolostorba (www.amarbayasgalant.org). 14 órás zötyögős út állt előttünk de, célunkat nem sikerült elérni estig sem. Az út alatt többször láttunk lovasversenyt, ami a közelgő nemzeti ünnepet, a Naadamot vetítette előre.

Lovukat és lovastudásukat főleg gyerekek mérték össze.
A helyi legjobbak indulhatnak a Naadamon. Este Erdenetben szálltunk meg a Selenge hotelben. Sok nap után először tudtunk megfürdeni.

Másnap (júl. 4.) folytattuk utunkat a kolostor felé. Amarbajasgalant Mogólia legnagyobb és legismertebb kolostora, ami Enkh-Amgalan kán idején építettek kínai stílusban 300 évvel ezelőtt. A kolostor látogatás után a közeli jurtaszállóban szálltunk meg.
Ez maga volt a földi paradicsom. Nagyon szépen rendben tartott tábor volt. Este tüzet gyújtottunk és meghívtuk sofőrjeinket és a személyzetet egy mongol-magyar éneklésre. Felváltva énekeltünk mi és a mongolok közelítve egymáshoz rég eltávolodott kultúránkat.
Másnap reggel (júl. 5.) indultunk vissza Ulaanbaatar-ba ahova délután meg is érkeztünk.

Góbi sivatag - Sambala

Ulaanbaatar-ból reggel (júl. 6.) indultunk vonattal a Góbi sivatagba Sambala irányába. A Sambala egy ősi belső-ázsiai királyság volt. Azt tartja a hagyomány, hogy minden tagja elérte a teljes megvilágosodást, minekutána az egész birodalom felköltözött egy égi világba. Erre a különleges helyre Gündze ani kalauzolt el minket.

Kellemes hálókocsiban utaztunk, így könnyen el lehetett viselni a hosszú utat. A táj közben teljesen megváltozott. A zöld dombok, jurták, lovak lassan eltűntek és átadták helyüket a sivatagnak. Bárhogy is próbáltuk becsukni az ablakokat a homok mindenhova eljutott. Estére értünk Saynshan megyeközpontba. Ez egy igen kényelmes kisváros a Góbi közepén. A szállodában TV, oldalvízsugaras zuhanyfülke és vetett ágy fogadott minket. Este Gündze ani csö meditációt mutatott be.

Másnap reggel (júl. 7.) egy kisbusszal és egy dzsippel vágtunk neki a sivatagnak. Sambala - ahova igyekeztünk - csak 40 km-re van Saynshan-tól. A táj nem sokat változott, homok és egy csapat teve ügetett előttünk. Még egy árva behajtani tilos tábla is feltűnt a sivatag közepén, kitudja milyen célból.

Aztán mikor Sambalába érkeztünk a homok vörösre váltott. Első állomásunk egy két sziklarakásból álló obo (áldozati halom) lett.

Ezen a helyen kizárólag nők tehetik tiszteletüket. Kezükben egy kis pohár tejjel háromszor járják körbe a halmokat szépséget, termékenységet és egészséget kívánva. A tejet aztán egy mozdulattal kiöntik a megfelelő irányba.

Ezután érkeztünk meg Sambala fő területére, ami egy sztupákbók kirakott mandalát formázott.

Különleges hely ez. A vörös homok felett a vakítóan fehér sztupák jelezték, hogy szent helyre jöttünk. A mandala északi, déli és nyugati oldalán vörös négyszögletű épületek szimbolizálják a kapukat, ahol be lehet lépni. A kapuk külső oldalán buddha szeme, belső oldalán egy nagy háromszög látható. A keleti kapu helyén egy obo található, amit földünk energia központjának mondanak.

Nemzetközi vizsgálatok is voltak ezen a helyen és bizonyították, hogy valóban különleges és erős energiák vannak itt. Ezt mi sem bizonyította jobban, hogy kizárólag ennek az obo-nak a közelében működtek a mobil telefonok.

Tőle távolabb semmilyen térerő nem volt felfedezhető. Amelyikünknél volt telefon, az buzgón tárcsázott is haza, hogy elmesélje milyen különleges helyen jár most.

De ne szaladjunk ennyire előre. A mandalába való belépés előtt a nyugati kapunál álltunk meg. Belépés előtt felálltunk egy kis betonpadra és mélyen a kapu oldalán levő szembe kellett nézni.

A hagyomány szerint az ember ilyenkor pillantja meg teljes fényében saját igaz természetét. Hogy ki mit látott azt mindenki megtartotta magának.
Egy sárga ruhás láma vezetett be minket végre a körbe, beléptünk hát a nyugati kapun.

Bent meg kellett álltunk egy ponton ahol három vörös kavicsokból kirakott korong volt látható.

Itt pohárba kevés pálinkát öntöttünk és egy észak-keleti irányban levő hegy felé öntöttük jókívánságokat megfogalmazva. A hagyomány szerint, ha tiszta motivációval ajánljuk fel az italt akkor a még üvegben levő pálinka elveszti erős illatát. És tényleg; a láma kezében még félig levő üvegben teljesen szagtalanná vált a pálinka.
Valóság ez vagy varázslat? Ki-ki járjon utána.

Következő állomásunk egy még nagyobb vörös korong volt, ahol le lehetett ülni, feküdni a földre mert erős gyógyító helynek számított. Az obo-nál ajánlottuk fel a megmaradt pálinkát és kadagot, (felajánló sál) majd a déli kapunál hagytuk el a mandalát.

Ám ezzel Sambalának még nem volt vége. A közelben egy meditáció barlangokkal tűzdelt szikla volt található, ahol sokan sok évet töltöttek el.

Ez szintén gyógyító helynek számított. Távolabb egy hatalmas harang volt, melynek megkondítása 100.000 imával ér fel.
Végül elérkeztünk a Hamarin kolostorba. Ezt a kolostort 1820-ban alapította a híres mongol jógi-költő Danzanravdzsa.
Fontos központja ez a nyingmapa ágnak. Itt található az a Guru Rinpocse szobor, amit a helyi hagyomány szerint Danzanravdzsa tulku készítettet úgy, hogy a környező családoktól elkért egy-egy kést - így szüntetve meg a viszálykodást a környéken - és ebből öntette ki aztán a szobrot.
Este vonattal mentünk vissza Ulaanbaatarba. Éjszaka utaztunk és reggel ismét az ismerős sztyepei táj fogadott minket; lovak, jurták és zöld legelők.

Ulaanbaatar

Ismét Ulaanbaatar-ban vagyunk (júl. 8.). Rögtön meglátogattuk a Dolma Ling női kolostort (www.fpmt.org/projects/other/mongolia/dolma-ling-nunnery.html) majd elmentünk kicsit vásárolni magunknak és az otthoniaknak. A pláza igen jól felszerelt Ulaanbaatar-ban. Van minden. Hasonlóan minden van a piacon aminek pontos mása a mi józsefvárosi piacunk. Itt aztán fel lehet szerelkezni teljesen a nomád életmódra. Lószerszám, jurta, vaskályha, ruha, étel; szóval minden van. Csak a zsebtolvajokra kell nagyon ügyelni, mert többek szerint a világ legprofibbjai vannak Mongóliában.

Másnap (júl. 9.) ellátogattunk a Tiszteletreméltó Panchen Otrul rinpocse által létrehozott Kunjab Jampa Ling Központba (www.asralmongolia.org). A Központ egy karitatív projekt - az Asral Charity - eredményeként jött létre. A projekt többek között az oktatást, egészségügyet, kézműves ipart, valamint az árvák segítését öleli fel. Ebben a Központban egy hatalmas dharma termet láttunk, ahol a buddhizmusról tartanak órákat. Volt egy kis nyomdaüzem, közösségi helyiség, ahol angol oktatás folyik illetve egy működő varróműhely, ahol szebbnél szebb ruhákat varrnak megrendelésre.

Ezután elmentünk a Naro Kadzsid női kolostorba ahol éppen egy igen ritka szertartás kezdődött. A szertartás maga több mint két órát tartott, miközben sok cogot (áldott ételt) kaptunk különböző formában. Különleges atmoszférája volt ennek a kolostornak erőteljes női energiával.

Mindezután volt még egy kis időnk megnézni Ulaanbaatar-t. Mindenhol a legjobb kocsik, magas iroda házak és bankok, pub-ok és szinte mindenhol építkezés jelzi, hogy Mongólia is belépett a huszonegyedik századba; magára vállalva annak minden előnyös és kevésbé előnyös voltát. A multireklámokon még erősen érezni a régi hagyomány jelenlétét; mongol harcosok, nemzeti díszbe öltözött hölgyek, naadam birkózók mosolyognak ránk vissza.
Ugyanez érezhető, ha bekapcsoljuk a TV-t.

A metál és rap zenei klippek között nagyon sokszor látni lovasokat, jurtákat, harcosokat, amint épp mulatoznak. Vajon meddig képes Mongólia megtartani a tradíciókat ebben a bonyolító, rohanó világban?
Ulaanbaatar jelenleg csak az ég irányába tud épülni mert a csatornahálózat nem fejlődött együtt a várossal. Magyar szakemberek fognak jönni, hogy továbbfejlesszék a szennyvízhálózatot (http://nol.hu/archivum/archiv-415452).

Másnap reggel (júl. 10.) ismét útra keltünk egy szelídebb kirándulásra a Tereldzs Nemzeti Parkba. Csodálatos sziklák, erdők és hegyek. Ezt a területet mongol Svájcnak mondják, teljes joggal. Míg a többiek kisbusszal mentek fel a közeli Arjapala Meditáció Központba - ahol egy egész emberalakos 1000 karú Csenrézi szobor található a főszobor helyén -

néhányan lovakat béreltünk és szép nyugodt tempóban sétáltunk a hegy lábához.
Visszafelé a Tuul folyóban fürödtünk volna meg, de csak a lábmosásig jutottunk a víz hőfoka miatt. Inkább a vízparton sütkéreztünk egy kicsit.

Estefelé egy meghívásnak tettünk eleget. Elmentünk a Dashi Csöling kolostor főlámájának - Most Ven. Dambajav Ch - házába aki fogadást adott nekünk. Ő a Buddhista Világszövetség egyik alelnöke. Felesége hatalmas lakomát készített nekünk válogatott finomságokból.

Másnap reggel (júl. 11.) elmentünk megnézni a nagy mongol nemzeti ünnepet a Naadam-ot. Ez három napig tart, miközben birkózásban, íjászatban és lovaglásban mérik össze erejüket és tudásukat a versenyzők. Mi csak az első napot tudtuk megnézni, mert másnap indult a gép Moszkvába.
A Naadam felvonulással kezdődött.

Először a nemzeti lófarkas-lobogót hozta be a díszszázad, majd csodálatosabbnál csodálatosabb tradicionális ruhákba vonultak fel a résztvevők. Még Miss Mongólia 2007 is megjelent nagy tetszést kiváltva a férfi közönségből.

Másnap (júl. 12.) nehéz szívvel, de gazdag tapasztalatokkal és élményekkel hazafelé vettük utunkat. A repülőn együtt utaztunk azzal a magyar csoporttal akik gasztronómiai-, valamint antropológiai kutatásokat végeztek a Góbi sivatagban (index.hu/kultur/eletmod/mongol7901).