Őszentsége a XIV. Dalai Láma nyilvános tanítást és Csenrézi-meghatalmazást adott a Budapest Papp László Sportarénában.

Felejthetetlen órák, emlékek. Minden mozzanat értéke, emelkedettsége ezerszeres a képeken és a szívekben.

Már a kezdet: hírekből, és a közvetlen közlésekből megtudjuk, milyen óriási szervező munka készítette elő a 10 év után ismét hazánkba látogató Tendzin Gyaco jelenlegi programját.

Óriási tömeg szombaton reggel az Aréna bejáratai előtt. Dolgoznak sebesen a beléptetők. A szektorok hamar megtelnek. Nincsenek számozott székek, mégis mindenki a helyére talál. Társak, gyakorlók, az egyes közösségek tagjai üdvözlik egymást.

Percek tűnnek óráknak, majd ebben az óriási térben elcsöndesedünk. Halk jelzések a folyosóról: -  Közeledik Őszentsége! Azután megjelenik. A tömeg állva és tapssal fogadja a színpadra fellépdelő XIV. Dalai Lámát.

Őszentsége hagyományos köszöntése-tiszteletadása mindenkihez személy szerint szól.

Majd a végtelenül nagy jelentőségű háromszori leborulás következik, s a megtestesült Csenrézi, az Együttérzés Buddhája helyet foglal a Trónon.

Tanítását megemlékezéssel kezdi: „az 1956-os válságról értesülve rendkívüli törődést, szolidaritást éltem át e nép sorsa miatt.”

Ezután megemlíti későbbi itt-tartózkodásainak jelentős eseményeit is, utalva egyúttal a magyar nép vendégszeretetére, lelki beállítottságára.

Megköszöni a szervezők munkáját,  majd azonnal a Tanításba kezd. 

„ – Azért jöttem, hogy a Buddha-Dharmát tanítsam egy nem-buddhista országban.”

S már ezzel a mondatával válasz is érkezik sokak számára, akik nézik és hallgatják Őszentségét, itt, most! – hogy mi ez a hatalmas szellemi egyértelműség, és vonzerő, amely a lényéből árad, együtt az egyszerűséggel és a kedvességgel, amellyel a tibeti buddhizmust képviseli mindenütt a világon. Mert tisztelői, tanítványai, hívei nem csak a buddhizmus gyakorlói, hanem más vallások, utak elkötelezettjei is, egyszerű emberek, materialisták is, akiknek a szívét tudja megérinteni Buddha egyetemes tanításainak átadásával.

S folytatja Őszentsége tovább a Tanítást arról az emocionális, érzelmi elkötelezettségről, amelyet hívők, nem hívők, mindenki felé egyaránt ki kell terjeszteni. „Mindannyian ugyanolyan érző lények vagyunk, valamennyien a boldogságra, a szenvedés elkerülésére törekszünk.”

A bensőséges, oldott hangulat az óriási hallgatóság körében délután is megmarad, köszönve elsősorban az „Előadó” nap-derűjének, pompás humorának.

 

A vasárnapi nap reggele óriási felkészüléssel telik, kinek-kinek a maga helyén és feladatában. Egy ritkán megélhető, hatalmas eseményre kerül sor: Őszentsége a Dalai Láma Csenrézi-meghatalmazást és áldást ad az Arénában jelen levő több mint húszezer ember számára. A helyfoglalás után nyilvánvalóvá válik: a terem teljesen megtelt!

Őszentsége, miután a Trónon helyet foglal, megkérdezi, vannak e új résztvevők – pár kéz emelkedik fel.

A Csenrézi-meghatalmazás  szavakba nem foglalható élmény. Az Áldás pedig, Dalai Láma hatalmas áldása, amely a végtelen szeretet hatalmas áradása, mérhetetlenül nagy hatást gyakorol mindazok lelkére, akik szeretetét nyitottsággal és őszinte odaadással fogadják.

Óriási megindultság, áhítat kíséri a színpadon történő Áldást. Ezt követően Tiszteletreméltó Láma Csöpel a színpadról  viszi a Segítők közé az Amritát, és ott szétosztásra kerül műanyag üvegekbe. Csodálatos összeműködéssel, szervezettségben történik az Áldott víz szétosztása az óriási teremben. Az egyes szektorokba szinte azonos időben jutnak el a Segítők, nem kell várakoznia senkinek, perceken belül mindenki részesedik az Áldásból.  (Később hírek jönnek arról, hogy Budapesten, több helyre is eljuttatták az Amrita áldásos cseppjeit a jelenlévők, szakrális körökbe, gyógyító csoportokba).

 A déli szünetben végtelenül sok boldog arcot láthatunk.

Betetőzi ezt a boldog állapotot a délután következő esemény: Őszentsége nyilvános tanítást ad,  s beszélgetést folytat  - Együttérzés: A boldogság művészete címmel.

Átélve a két nap csodálatos történéseit, s hogy együtt lehetünk a Dalai Lámával, érezzük: úgy, ahogyan a tanításokban van, itt, e két napban, minden lény javáért és boldogságáért történik minden.